ne munyizd

Arcba mászó vizsla gazdájától a kutya elhívását kérve a vizslák csodálatos egyéniségére utaló marhaságot kapnak? Barátnő spánielje a mezőről rohan a forgalmas úttest felé, és esze ágában sincs visszafordulni, még a legkétségbeesettebb rikoltozás hatására sem? 

Hívásra gazdájához laposkúszásban, örömtelenül odasomfordáló kutyát is ismernek? És az ismerős, amikor a hosszú üvöltözés után, nagy nehezen beérkező kutyát a gazda agyonveri pórázzal, mert most majd megtanulja, ha szólok, jönni kell?

Mindennapi jelenetek Fifikkel és Morzsikkal, amelyek viselkedése ugyan összefügg egyéniséggel, de az nem a kutyáé. A gazda tévedéseinek sorozatából következik a behívhatatlan, és ezért sokszor életveszélybe kerülő kutya. Szerencsére van megoldás, de nem magát a behívást kell megszerelni. Hanem a mindent. 

Nem megyek, salalalalalalaaa!!!!

A behívás mindennek a teteje

A sikertelen behívások százezrei a napjainkra teljesen elferdült gazda-kutya viszony következményei. A kutya több ezer évig feltétel nélkül, életben maradása érdekében követte az embert. Kint a farkas, bent a maradék és a biztonság. A viszonyok megváltoztak, a farkasok elkoptak, az emberek elpuhultak, a kutyák még jobban elkorcsosultak, legalábbis ösztönben és fejben, hiába lettek egyre szebbek és szebbek. 

A gazdák helyzetét tovább nehezítik ebbe a tohonya rendszerbe beeső kőkemény kutyák, amelyek ötezer éve a farkastól se féltek volna, és most se félnek semmitől. Ugyanilyen problémásak lehetnek a természetes szelekció megszűnésével megmaradó túlérzékeny egyedek, amelyek látszatra tapadnak, de az első villámtól behívhatatlanná válva kirohannak a világból.

Aki a kiindulási ősponthoz hasonló kutya-gazda viszonyt akar megfigyelni, nézzen meg élesben dolgozó pásztorebet, vagy akár hajléktalanokhoz csapódó kutyákat. A kutya tapad, figyel, vagy elkopik, elpusztul, elüti a vonat. Még hívni se kell.

A jó kutya tapad

Ez volna az ideális eset. Egy kutya, amit a gazda nem tud elveszíteni, mert a kutya követi, figyeli. Ez viszont csak akkor működhet, ha a gazdához beérkezés a kutyának mindig, M-I-N-D-I-G pozitív élmény, és a gazdának van tekintélye. 

Előbbi könnyebb, mégis sokan elmulasztják, elrontják. A behívást mindig jutalmazni kell -jutalomfalattal, játékkal, nem elég a buksisimi, hiszen azt úgyis feszt megkapja a semmire is-, a kutyát céltalanul, pozitív megerősítés nélkül nem kell hívogatni, és a behívott kutyát tilos büntetni. 

A tekintély kérdése már nehezebb, ahhoz a kutya-gazda kapcsolatot tökéletesre, a fent említett ősállapothoz lehető legközelebbire kell csiszolni. A kutyát, amelyik egy szóra kavicsokat elkaparó hátsó lábakkal robban a gazda lába mellé, csak rengeteg melóval, és talán az addigi kutyatartási stílus teljes megváltoztatásával lehet megkapni. Munyizással nem. 

Simán. Gond nélkül. Hogyne. Persze. Miért ne? Kit érdekel? Igen, ezek mind önök, nyájas olvasó, szabadon ugráló Fifikkel az anyósülésen, a hátsó ülésen, a félig letekert ablakon kiszaglászva, és a vezető ölében ülve, mert olyan cuki, és mert Fifi mindig, M-I-N-D-I-G az ölükben ül.

Nincs ezzel semmi baj az első vészfékezésig, vészkikerülésig, koccanásig, érdektelen anyagi károkkal járó kisebb balesetekig, amelyeket az utastérben nekilóduló kutyatest óriási állatorvosi számlává, vagy éppen érzelmi veszteséggé változtat egy pillanat alatt. Elég egy kiguruló pöttyös labda, és Fifi kicsi cuki teste az anyósülésről hatvannal vágódik az első ülés támlájának, vagy a szélvédőnek, ahol szétloccsan a koponyája, eltörik a nyaka, vagy a szélvédőt kirobbantva placcsan a betonra a pöttyös labda mellé, amit már csak az örök vadászmezőkön kergethet.

A 60 kilométer órával az ülés mélyéről a szélvédőnek csapódás olyan egy közepes méretű kutyának, mintha 14 méterről -majdnem 4. emelet- dobnánk le. 

Durva, mi?  

Persze, durva, a biztonsági öv és a gyerekülés sem véletlenül kötelező, nem puszta szívatás, mint a harmincas táblánál kihelyezett traffipax.

Autót még egy német juhász sem tud vezetni

Az autóban nem lerögzített és súlyos tárgyak és élőlények -akár kutyák, macskák, tehenek és kisgyerekek- ráadásul a sofőr ellenségeivé is válhatnak, hiszen egy balesetben nekilódulva nem csak saját magukat, de a sofőrt is akaratlanul összeverhetik, amivel akár a baleset kimenetelét is rossz irányba befolyásolják, hiszen ki akar egy vészkikerülés után rossz helyre bevágódva egy pánikoló és sérült labradorral az ölében korrigálni, ellenkormányozni, vagy hívni KITT-et?

A balesetben nekilóduló kutya és a kinyíló légzsákok szintén konfliktusba kerülhetnek, amiből mindenképpen a kutya fog rosszul kijönni.

Biztonsági öv?

Az autóban megtalálható biztonsági övet akkor engedjük el, ügyes próbálkozás, de azt az emberi faj kiátlagolt példányára találták ki, a kutya csöppet másként fest, még akkor is, ha egy azonos méretű egyed. Egy így bekötött kutya talán rögzül a baleset alatt, cserébe a megfeszülő öv a lehető legrosszabb helyeken fogja rögzíteni, amibe a kutya belepusztulhat. Akinek volt már balesete, tudja, még emberen is milyen komoly zúzódásokat okoz az öv feszítése.

Biztonsági öv kutyáknak

A hámhoz rögzíthető kézségek szintén azzal a hátránnyal indulnak versenybe, hogy biztosan jó helyen rántják meg a kutyát? Ha egyáltalán megrántják, mert a linken és a videón is megtekinthető termékteszten egyetlen, kutyák számára kifejlesztett biztonsági öv nem bukott meg. A többi elszakadt, vagy kinyírta a kutyát rossz helyen rögzítve azt.

De akkor hol utazzon a kutya?

Az ülésen, szabadon inkább ne. Fegyelmezett kutya ülés lábánál, pláne ha ül valaki az ülésen és tud rá figyelni, egy kicsit jobb. Kombikban, 3 és 5-ajtós autókban van elkülöníthető, akár ráccsal védett csomagtartó, az még eggyel jobb, mint az első ülésről kitekingetni a szélbe.

A legjobb megoldás viszont a rögzített, zárt ajtajú ketrec, vagy kutyaszállító doboz, -ami nem áll az esetleg kinyíló légzsákok útjába- és amit egy nagyon divatos és teljesen szükségtelen hám áráért simán meg tudnak vásárolni, és akár ki is bélelhetik. Így a kutya egy balesetben is nagyobb biztonságban lesz, és vezetés közben sem fog zavarni, mert éppen meglátott egy pókot a fejünk felett.

Pink hajcsatt a yorkien, menő hám a bullon, gyerekruha a foxin, kapucnis kabát a Fifin. Láttunk ilyet eleget, de melyik a praktikum és a kényeztetés halmaza?

Van baj

Öltözni kell, kiegészítőket vásárolni muszáj, és ide néha becsúszik szegény kutya is, hiszen ott jön velünk és gondosan összeválogatott szerelésünkkel. Nem, ez nem női játék, vagy sose láttak még szegecsekkel kivert nyakörves amstaffot a kapucnis pulcsiban hesszelő csávó mellett?

Ő bizony munyizik. 

És a télen kockás kabátban kocogó rövidszőrű tacsi a nénivel, akiket minden nap látnak az utcán sétálni?

Ő nem munyizik.

A munkát sose látott eb a borzalmasan drága munkahámban?

A gazdája munyizik. 

A kutyacipőben szerencsétlenkedő, agyonkozmetikázott yorkie a havas és felsózott járdán?

A gazdája nem munyizik.

Bizony, nem minden kutyás kiegészítő puszta magamutogató hívság, és nem feltétlenül azok a szükségtelenek, amelyek annak látszanak, és fordítva.

Fázik vagy ideges?

A kutya remegését rengetegen, -sok gazda is- fázásnak értelmezik. Pedig remeghet izgatottságtól is, és remeghet, mert a gazdája akaratlanul megtanította neki, hogy a remegéssel simogatást, egyéb kellemes dolgokat provokálhat ki. Ezért nem kell rögtön ölbekapni és beburkolni a remegő kutyát, hanem először is elgondolkodni, vajon az időjárás indokolja-e reakcióját, vagy kutyánk ugyanígy remeg a kandalló előtt is?

A kutya viszont valóban fázhat is kint télen, ha rövid szőrű, ha rossz kondícióban van, vagy ha beteg. A rövid szőrű és fűtött lakásban tartott kutyákra ezért érdemes téli kint tartózkodás alatt ruhát adni, aminek száraz időben megteszi egy méretben megfelelő gyerekruha, nedves időben, több órás séta esetén egy vízálló kutyaruha. 

Neked könnyű, szánhúzókám!

Amire minden kutyánál érdemes figyelni, hogy nagy hidegben -máskor se- ne trécseljünk gondtalanul a futtató közepén, amíg kutyánk leginkább toporog, és ne is kössük ki hosszabb időkre az állatot hidegben, mert ha nem mozog, sokkal védtelenebb megfázás ellen.

Ugyanez érvényes a tappancsokra, városi kutyáknak -szőrzettől és mérettől függetlenül- érdemes egy szett gumicipőt vásárolni és járdafelsózós időkben használni is, mert az evolúció erre pont nem gondolt, és a szórósó felmarhatja a talppárnákat.

Tilos a fürdés!

A vízszerető kutyák lelkesen rohannak a jeges vízbe, több fajta szőrzete egész ügyesen szigeteli is testüket a víztől. A víz hidege viszont eléri ízületeiket, így ha problémamentes öregkort szánnak a kutyának, ne erőltessék a téli strandolást.

A szilveszterkor petárdázó hülyegyerekek ellen keveset tud tenni a gazda, de kutyáját megvédheti az erős zaj kiváltotta meneküléstől, közben elszenvedett balesettől és az eltűnéstől.

Aki látta már a kutyáját szilveszterkor, tudja miről van szó. A hosszan tartó, hangos petárdázás olyan mértékű túlterhelés a kutyáknak, -minket is zavar, pedig tudjuk mi az- ami ellen védekezni próbál. A legtöbb meneküléssel, mivel még a legtökösebb kaukázusi sem tudja ártalmatlanítani a durrogást. Ezekkel a menekülő, és otthonukból elrohanó kutyákkal telnek meg minden január elején a menhelyek, és így ütnek el rengeteg, petárdák üldözte kutyát szilveszter éjszakáján.

Bitang sem örül a petárdázásnak

Mit lehet tenni?

A gazda a kutyát bezárhatja, - kintit a kennelbe, garázsba - esetleg kérhet az állatorvostól nyugtatót. 

A bezárásnál érdemes figyelembe venni, hogy a lakásban addig teljesen ártalmatlan, egyedül is békésen ellévő kutya a menekülési útvonal keresése közben bestresszelve rombolhat. Akkor is, ha előtte ilyesmi nem fordult elő. Ilyenkor jön jól egy ketrecben alvásra szocializált kutya, amely oda bezárva biztosan nem tud kárt tenni sem magában, sem a tapétában, sem az ajtókban, bútorokban.

Ha otthon vagyunk a pánikoló kutyával, az odafigyelésen túl nincs mit tenni, a simogatás, ölbevevés fölösleges megerősítése egy előnytelen reakciónak, ezért azt érdemes megállni, és békén hagyni a síró, ziháló kutyát, amíg véget nem ér ez a szilveszter is. 

Itt a karácsony, amikor rengeteg rosszul, meggondolatlanul, sokszor önzőn kiválasztott ajándék kerül a fa alól az ágy alá, szeretetszolgálatokhoz, továbbajándékozásra, vagy egyenesen vissza az üzletbe. Egy félrement ajándékkutya ennél sokkal, de sokkal több bonyodalmat jelent.

Macska vs. kutya

A terráriumban, akváriumban élő állatok vásárlása a későbbi személyes kapcsolat, pláne munkakapcsolat hiánya miatt kevesebb körültekintést igényel. Bár mi senki emberfia nyakába nem varrnánk egy guppit sem, de ha a macska nevű létforma kompatibilis az általános macska után áhítozó környezetével, akkor egy akármilyen nettó cicával beállítva sincs akkora tévedési lehetőség, mint a kutyára vágyó haverunkra erőszakolni a mi választásunkat.

A kutyák sokkal különbözőbbek fajta és akár alomszinten is, mint a többi házikedvenc és ez a különbözőség sokkal nagyobb teret és időt is követel magának.

Ajándék, ami elvesz

Ha barátunk tudatos kutyavásárló (tudja milyen fajtát, milyen karaktert, milyen neműt, és minek, mire akar) lehetnek olyan szempontjai, amiket mi nem ismerünk, és mivel egy pedigrés alom tagjai között is vannak eltérések, nem vehetjük el tőle sem a terhét, sem az örömét a választásnak. Bár ők kerülnek kevésbé egy váratlan ajándékkutya elé, mert aki valóban akar egy kutyát, nem csak álmodozik róla, az már megteremtette a kutyatartás feltételeit, és van is kutyája.

Ha viszont barátunk fogalom nélkül keres kutyát (szeretne egy kiskutyát, hétfőn mopszot, kedden Jack Russellt, szerdán francia bulldogot, vagy évek óta mondogatja, szeretne mopszot, mégsincs neki), a rákényszerített helyzet katasztrófa lesz, hiszen semmilyen szél nem jó annak, aki nem tudja, melyik kikötőbe tart.

Az ő döntési folyamatait sürgetni, ajándékba burkolva - ezért érzelmi zsarolással megfejelve - megerőszakolni a minősített bunkóság esete, hiszen valószínű, aki évek óta szeretne valamit, de a kisujját se mozdítja érte, az egyetlen dolgot szeret a világon, nyígni, de azt nagyon.

Kés, papír, olló, saját kutya gyerek kezébe nem való

Ha a gyerekünk akar kutyát, a helyzet egyszerű, gyereknek nem veszünk kutyát. Egészen ritka és kivételes az az eset, amikor egy gyerek felelős gazda lesz, és nyilván mindenkinek a saját gyereke a legfajínabb, de a matematika azt igazolja, a gyerekek a kutyát nem tekintik többnek egy távirányítós autónál. Csak az a távirányítós autó akkor is ott lesz, amikor gyerekünk egyetemre megy Genovába.

A kutyáért nyígó gyerekeket egy családi kutya vásárlásával szuperül ki lehet elégíteni, de akkor a szülőknek kell meghozni a döntést, ők akarnak egy kutyát az elkövetkező 15 évre, mert a gyerekek nem fognak róla gondoskodni, nem fogják állatorvoshoz, kutyaiskolába, sétálni vinni, az biztos.

Tudatosan élő ajándékot

Ha mégse tudunk erről az ötletről letenni, marad a közös vásárlás, a meglepetés autózás egy menhelyre, egy borítékban átadott fénykép egy bizonyos alom kiskutyáról. Egy gesztus, egy ráutaló magatartás lehet ajándék, heló, ha tényleg akarod, veled vagyok, szeretnék osztozni az örömödben, amit egy kutya jelent.

De ezt az örömöt nem lehet meglepetésként, ajándékba odaadni, mert elveszik vele a döntési lehetőséget.

ps. Disznót még annyira sem ajándékozunk, mint kutyát.