ne munyizd

A menhelyek tele vannak kutyákkal, az ország pedig tele van kutyákhoz nem értő, de maguk szerint végtelenül jóindulatú emberekkel. Az ő közös halmazba kerülésük nem olyan egyszerű, mint azt a szívünkben dobogó páncélos lovag gondolja.

Miért akarunk megmenteni?

Befogadni egy testi, vagy lelkileg is sérült kutyát nagyon nehéz, de társadalmilag elfogadott tevékenység, hiszen milyen jó fej dolog megmenteni egy állatot. Ez szerintünk is rendben van, teljesen jó lenne, ha minden kutyatulajdonos elsősorban ezt a lehetőséget venné számításba, és az emberek kipucolnák a ketreceket.

Valamire pont ez a kutya lenne szuper, de mire?

De laikusként örökbefogadni menhelyről, utcáról, pláne egy felnőtt kutyát, nehéz. Első kutyának nagyon nehéz.

Pontosan olyan, mint 18 évesen, friss jogosítvánnyal és végtelen mennyiségű pénzzel venni egy amilyen tetszik olyan, de használt autót. Oszlopra csavarodás, végtelen órákban mérhető mennyiségű szerelőhöz járás, vagy kizárólag boldog örömautózás lesz belőle?

És miért is fogadjuk be? Mert kell egy kutya, tudjuk milyen kell, és az az egyed pont ott van egy menhelyen? Vagy a kutyabefogadás ragyogó dicsfényében akarunk fürödni, esetleg megmenteni valakit, bárkit, mert meg akarunk éppen menteni valakit, hogy egy picit hősnek érezhessük magunkat? Kiről, miről szól ez a befogadás és mi a célunk vele? 

De akkor hogyan?

Ahogy fajta és kölyökválasztásnál, itt is fel kell tenni a legfontosabb kérdést: minek lesz az a kutya? Családi kedvenc? Házörző? Vadász? Spori? Ha ez megvan, a hibalehetőség, és ezzel a csalódás, majd a kutya visszaszállításának esélye sokkal kisebbre csökken.

A  hosszas ismerkedés mindenképpen ajánlott, be lehet járni sétáltatni, vagy ideiglenesen befogadni, az egy jó teszt mindkét félnek. Egy felnőtt kóborkutyának nem tudni az előéletét, lehetett szökős, csavargós, bármilyen tulajdonsággal rendelkezhet, amit egy esetleg tapasztalatlan gazda, vagy családja képtelen, vagy egyszerűen nem is akar kezelni, javítani.

Nem sajnálni kell, foglalkozni vele

Az emberek hajlamosak azt hinni, hogy a menhelyi kutyák mind rettenetes mértékben sérültek, érzékenyebbek, pláne hálásabbak társaiknál. Sérültek ugyan lehetnek, de a következetesség ugyanolyan fontos egy többször agyonvert kutya, mint egy burokban nevelt mázlista esetében. Az ismeretlen előéletű, pláne sérült kutyák ugyan más elbánást igényelnek, de azért mert mások bántottak egy kutyát az nem a szétsimogatástól fog rendbejönni, hanem a következetes törődéstől, odafigyeléstől.

Csak az melós. A szétsimogatás nem az. Aki csak simogatni akar, fogadjon inkább örökbe egy macskát.

Hála pedig nincs, mert a kutyák nem emberek, érzésviláguk kevéssé összetett. Attól, mert hős lovagként befogadtunk egy lerongyolt, elaltatásra váró ex-harcikutyát, az még vígan ki fogja belezni a pincsinket az első adandó alkalommal. És ezért a hibás csakis a hős befogadó lovag lesz, senki más.

Hogyan kell jól csinálni?

Fanta, a labrador-keverék, és Csörgő Balázs a Közelebb az állatokhoz Alapítványnál terápiás foglalkozásokat tart gyerekeknek. Fantát a kutya felnőtt korában fogadta be Balázs a fajtamentéstől.

"Mivel terápiás célra kifejezetten alkalmas a labrador - többgazdás vadászkutya, ami évszázadok óta az emberrel együttműködésre lett szelektálva, jól tűri a fajtársakat is - ezért a fajtamentés oldalán kerestem a kutyám. Olyan szempontból jobb a fajtamentés, mint a menhely, mert ott a kutyák sokszor egy ideiglenes gazdáknál vannak, aki az együtt töltött idő során megismeri a kutyát, képzi, több információja lesz róla. Ettől függetlenül Fanta még nem volt ideiglenes gazdánál, ezért kevés dolgot tudtak róla."-meséli.

Fantácska melózik

"Pontosan tudtam mire kell a kutya, milyennek kell lennie. Nekem egy megadó kutya kellett, ezért megfogattam a kutyát pórázon, és szemből, a szemkontaktust végig fenntartva fenyegetőn rámentem, és azt figyeltem, mit reagál. Erre a kutyából ha kijön a védőösztön, akkor az egyed védős, ha viszont megadós, akkor kihátrál, belefekszik. Nekem a megadás kellett, és a Fanta ezt tette, be is válik a mai napig. A konfliktus után kioldottam, erre teljesen boldog volt, nem maradt benne semmi, ami szintén pozitív jel volt. Utána a vezetett kutyát megijesztettem hátulról egy tapssal, erre is jól reagált és ebből is könnyedén ki lehetett oldani. Azt is megnéztem, jól motiválható-e jutalomfalattal, mert az a későbbi munka során fontos eszköz."

Sajnos sok kutya kerül vissza a menhelyekre, mert nem mérik fel kellőképpen a kiválasztott egyed tulajdonságait, hajlamosak küllemi jegyek alapján választani, holott az az együttélés, közös munka során teljesen mellékes és érdektelen tulajdonság. A fajtamentők sokkal radikálisabbak, nem adják oda bárkinek a kutyát, lehetőségeik révén tudják érvényesíteni, hogy mire van szüksége a kutyának, és a gazdának. Ugyanilyen hasznos a menhelyeken az önkéntesek, a kutyákat ismerő személyzet munkája is, őket is érdemes kérdezni.

Vagy tegyetek, ahogy tetszik, de akkor így jártok. 

A szomszéd bácsi lábát, kan rottweilert és a kertészkedő nagyit is vadul fedező Fifi nem vicces, nem játszik, legfeljebb az életével.

Mindenki ismeri őket, és mindenkit idegesítenek. Senki se szereti, ha a lábán egy harminckilós labrador lóg, ahogy azt sem, ha a futtatóban nincs nyugi, mert egy Kangörcs Fifi jár körbe és minden kutya hátára ráugrik, amelyiket éri.

Ne merészeld!

Mi baja Fifinek?

Sok gazda elbagatellizálja, sőt viccesnek tartja ezt a viselkedést, pedig a mindenkire mászó kutya fejében van zavar rendesen.

Fifi úgy gyakorol egy domináns viselkedésmintát, hogy nincs tisztában annak következményeivel, sokszor jelentésével sem mindig, hiszen Kangörcs Fifi jellemzően rosszul szocializált, sokszor bizonytalan egyed. A magabiztos, domináns egyedek nem hátramászással, hanem számunkra szinte láthatatlan kommunikációval, vagy durva verekedéssel intézik pozícióharcaikat, nem pedig szemtelenkedéssel. 

Fifi viszont nem ismeri ezeket a jeleket, de ha a dzsungel szava szólitja, menne fedezni, dominanciát bizonyítani, holott saját határaival, képességeivel, helyével sincs tisztában. A gazdák pedig sokszor hagyják ezt, ahelyett, hogy tiltanák a viselkedést és rendbetennék a kivagyiskodó kis csicskával a kapcsolatukat.

A veszély

Viccesnek azért sem vicces ez a viselkedés, mert Fifinek átharaphatják a torkát. Ha a nem megfelelő egyedet próbálja ledominálni, előfordulhat, hogy a kutya, amelyiknek a hátára ugrott, ezt olyan mértékben nem tolerálja -általában nem tolerálja- hogy nem csak rászól Fifire, hanem megharapja, legrosszabb esetben egy kirobbanó verekedésben megöli. Ami biztos, Fifi élete minden egyes fogalomnélküli ledominálási kisérletnél a ledominálásra kiszemelt kutya viselkedésén, méretén, vagy a másik kutya gazdájának hozzáértésén múlik, ami szerintünk nem megnyugtató.

Szerencsés esetben Fogalomnélküli Fifi pár odakapás és rámorgás során a kutyaközösségben megtanulja, hogy ez a viselkedés, ott, aznap, azokkal az egyedekkel kerülendő, de ezzel a viselkedésminta nincsen kiirtva Fifiből, másnap, máshol ismét előjöhet, elő fog jönni. Ahogy vannak kutyák, amelyek harapásból nem tanulnak.

A szokásos kivételek

Már írtunk a kutyafajták viselkedését befolyásoló több százéves szelekció következményeiről. A kutya, amelyet arra szelektáltak, hogy az első, második, századik harapás és durva sebek után is menjen ölni, az a kutya századszor is belemegy egy olyan helyzetbe ahol otthagyhatja a fogát. Akkor is belemegy, ha ugyanolyen helyzetben már seggbe harapták. 

Ilyen a terrierek többsége, hiszen azt a foxit, amelyik másodszor már félt lemenni a rókalyukba, nem tenyésztették tovább. Ugyanez a helyzet az amstaffokkal, jagdokkal, minden közelharcra kialakított fajtával. 

Tőlük még azt is felesleges elvárni, hogy majd ha megharapják, megtanulja. Nem fogja, nem így működik, mert mi azt akartuk, ne így működjön.

Sok gazdának egyértelmű, soknak problémás ügy kutyája ivartalanításának kérdése, mert tévhitek, vagy valós következmények nehezítik a döntést.

Ami biztos, nemkívánt szaporulatra senkinek sincs szüksége, a menhelyek tele vannak aranyos kutyákkal, fillérekért jutni akár fajtatiszta kölykökhöz, tehát amiből túlkínálat van, az a kutya. Erre a piacra csak nagyon jó okkal szabad szaporulatot produkálni, aki nem így gondolja, kövesse Facebookon az összes fajtamentés és menhely oldalát, vagy segítsen egy gyepmesteri telepen, amikor kénytelenek altatni helyhiány miatt, és pár hét alatt megváltozik a véleménye.

Ugyanezt javasoljuk a kutyájukat a szokásos antropomorfizáló szarvashibát elkövetve férfinak, illetve nőnek képzelve érzelmi kérdést csinálni a kutya ivartalanításából. A kutyák nem emberek, személyiségük nem torzul el ivartalanítás után, hiszen az a személyiség kevéssé komplex, mint az emberé.

A kutya ivarának megőrzésére két indok lehetséges, az egyik a tenyészérték, a másik a csúcsteljesítmény. A tenyészértéket nem kell magyarázni, és pont ezért egy komoly munkakutyánál -akkor is, ha kölyökkorában még nem egyértelműek az eredmények- az ivar megőrzése felé billen a mérleg, hiszen eredmények elérése esetén felmerülhet a tenyésztésbe vonás.

Tudományos kutatások nem igazolják az ivartalanított egyedek bármilyen szintű motivációvesztését, hiába tartja magát ez az elmélet a munkakutyákat tartók körében.

Ami viszont megfigyelhető, hogy Fifi - nem munkakutya- amíg megvoltak a golyszik, ment a szukák után, sovány volt, majd mivel ivartalanítás után a szukák nem érdekelték többé, nem pörgött annyit, de ételt kapott eleget és meghízott, bepunnyadt. Fifiről sose tudtuk meg, milyen motiváltan dolgozik, tanul, hiszen soha nem is kérdezte tőle senki, így az ő -jellemző- példája semmit se jelent az ivartalanítás és a munkakedv összefüggése területén.

Egy jó munkakutyát pedig a fenti tenyészérték és a munkakutyatulajdonosok jellemzően nagyobb hozzáértése -tehát az ivar megléte miatti viselkedési minták kezelésének mértéke- miatt már senki sem ivartalanít, így nem áll rendelkezésre elég példa sem a motivációvesztésre, sem a nem vesztésre.

A kutya kezelhető lesz, ha ivartalanítják?

Ez sajnos nem igaz ebben a formában.

Egy kifejlett, már fedezett, nehezen kezelhető kankutyánál nem fog csodát művelni a herélés. A kutya nem akar már mindent befedezni, cserébe amikor megszűnik jellegzetes szaga a többi kutya elkezdheti molesztálni. Két ivaros, és ivaros és ivartalanított kan között ugyanúgy 50-50% a verekedés esélye, legfeljebb a másik egyed a kezdeményező, de ez a végeredmény szempontjából már édesmindegy, egy ivartalanított kankutyával is pontosan ugyanúgy kell foglalkozni, szocializálni.

A Brit Állatorvosok Egyesülete ivartalanítással kapcsolatos tájékoztatójában viszont egyes esetekben alkalmasnak találja a herélést túlzott agresszió csillapítására.

Az ivartalanított kutya meghízik?

Egy tanulmány szerint az ivartalanított kutyák fajta, kor és a tulajdonos korának függvényében hajlamosabbak a túlsúlyra, de a kutya az ételtől, és a mozgás hiányától hízik meg, nem a szaporítószervek hiányától. Az ivartalanítást követő hormonális változásik hajlamosíthatnak, és egy ivartalanított kutya magától kevésbé fog mozogni, pörögni, ennek megfelelően kell az ételadagját csökkenteni. Nem csak esztétikai szempontból, hanem a túlsúly rendkívül káros egészségügyi következményei miatt is.

Az ivartalanítás ideális időpontja

A féléves korban ivartalanítás hagyománya onnak ered, hogy a kutyák-macskák házikedvenccé válásának idejében (ötvenes-hatvanas évek) az állatorvosi műszerpark szempontjából ez az életkor volt az ideális. Mára pár napos kortól lehetséges a műveletet végrehajtani a kutyákon, ezért az ideális időpontot más tényezők befolyásolják.

Az Minnesotai Egyetem kutatója, Margaret Root-Kustritz az Amerikai Kennel Klub számára készített tanulmányában nem tér el különösebben ettől a szokástól, szukák esetében a fél éves kor utáni, első tüzelés előtti időszakot javasolja, mert így elkerülhető a túl korai (3 hónapos kor előtti) ivartalanítás következtében jellemzőbben fellépő inkontinencia, és minimalizálható az első tüzelés után ivartalanított kutyák esetében nagyobb gyakorisággal előforduló mellrák kialakulásának valószínűsége.

Kanok esetében nem tudtak kimutatni összefüggést egyes betegségek kialakulási valószínűsége és az ivartalanítás időpontja között, állatorvosi megfigyelések szerint a korán (fél éves kor előtt) ivartalanított kanok nyúlánkabbak, gyengébben izmoltak lesznek és a nemi jelleghez kötődő viselkedésminták kevésbé alakulnak ki náluk, de ebben a kérdésben hitelt érdemlő tanulmányok egyelőre nem állnak rendelkezésre, csupán a józan ész megfigyelései.

A műtét utáni komplikációk száma és a műtét alá került állatok életkora között sem sikerült összefüggést kimutatni egyik nem esetében sem.

Ami még megelőzhető az ivartalanítással

A szaporítószervek megbetegedései, hiszen ami nincs, nem betegszik meg. Szukák esetében csökkenti a mellrák, kanok esetében egyes prosztata-betegségek és a végbélkörnyéki mirigydaganat kialakulásának valószínűségét is.

A kutyák is átadhatnak egymásnak párosodás során betegségeket. Ez a párosodás kivédésével megelőzhető, bár láttunk már ivartalanított állatokat párosodni.

Az injekció

Aki ódzkodik a végleges megoldástól, élhet fogamzásgátló injekció kipróbálásával. A tapasztalat azt mutatja, az így kezelt állatok, amikor az injekció hatása elmúlt, végleges ivartalanításra kerültek, mert a gazda belátja, jobb ez így mindenkinek.

És rengeteg szomorú szmájli a sor végén. Miért lehet az, hogy az emberi léptékkel annyira nagyon rettenetesen legaranyosabb gazdák kutyái is simán beleszöknek a hideg, esős és mocskos világba, ahol senki se szereti őket olyan nagyon? 

Mert a mocskos világ érdekesebb. A szökős szentháromság:

A befogadott kóborkutya

Nem, nem lesz hálás a befogadónak, sajnáljuk. Sőt, a kóbor évek alatt sok egyed megtanulja, kint a vadon vár, meg lehet csinálni minden tüzelő szukát, felzabálni a mocskot, macskákat gyilkolni, nyulat kergetni, verekedni, ami egy kutyának móka, inger, kacagás. Ha fázik megoldja, ha elüti egy autó, vége a dalnak, de kóborolni csupa inger és kaland a kutyának, és amelyik nem kötődik sehova -befogadott kutyáknál ráadásul sokkal nehezebb kötődést kialakítani, mint kölyköknél- , nem fog félni ettől a világtól, tehát bármikor -amikor lehetőség adódik-  kész lesz lelépni.

Ezekkel a kutyákkal meg kell erősíteni a kötődést, ahova nem simogatáson át vezet az út, és lehet, hogy soha nem lesznek igazán megbízhatók. 

Az ingerszegény környezet

Amit mi pihe-puha házikónak gondolunk, az egy kutyának lehet a legsötétebb pokol. Egy egészséges kutyát nem elégít ki sem fizikailag, sem pszichésen, ha az a program, hogy együtt nézi a tévét a gazdival, egész nap ölben fekszik, kedvesen beszélnek hozzá, meleg pokrócon alszik és az asztalról etetik. Ez maga a dögunalom, így lehet tökéletesen elrontani egy kölyökkutyát is, amelyik magától szinte elveszíthetetlen, hiszen pontosan tudja, hogy egyedül odalesz. Ezt a kötődést sok kemény melóval, ingerszegény környezet biztosításával remekül le lehet rombolni.

És ha a kutya egy adandó alkalommal meglép, rengeteg pozitív élmény éri -a fent említett randalírozás- megtanulja, kint szórakoztató az élet és szökőssé válik. Ebből kialakulhatnak vagány, egész nap intézkedő, este mindig hazatérő kutyák, ami jópofa, de minden kóborló kutya ki van téve a civilizáció veszélyeinek (autó, méreg, vadász, rosszindulatú emberek). 

Az elzavart, megijesztett kutya

Ezt sok kutyatulajdonos ismeri, nem véletlen vannak tele szilveszter után a menhelyek elveszett kutyákkal. A kutyák érzékei sokkal élesebbek, sokszor a gazda nem is hallja, érzi, hogy valami ijesztő, félelmetes dolog közeledik, és a kutya már el is menekült. 

A szepiszomis kutya is félelemből szökik el ha otthon hagyják, de ha már kijutott a kerítésen, nem feltétlenül találja meg a gazda munkahelyét, és kóborlás lesz belőle.

Az agyonvert, megbüntetett kutya is elmenekülhet, ha a gazda túllőtt a célon a büntetéssel.

+1 A beagle, ami nem szökős

A beagle kifejezetten szökős hírében áll, de ezek a kutyák semmivel se szökősebbek, mint a foxik (másik kiemelten szökősnek tartott fajta) vagy a pincsik. A megoldás sokkal egyszerűbb és szomorúbb. 

Munyizós kézbe nem való vadászkutya és a beagle, foxi bizony vadászkutyák, ha a gazda otthon nem biztosítja a megfelelő és elégséges ingert, foglalkozást, -amiből sokkal többre van szükségük egy ölebnél- ezek a kutyák bizony megkeresik maguknak. 

A legnagyobb hiba

Nagy nehezen visszahívott, előkerült kutyát megverni, büntetni szarvashiba. Akkor a következő alkalommal sokkal kisebb valószínűsége van az előkerülésnek, hiszen a kutya pont arra lett megbüntetve, amit elvártunk tőle. Amikor Fifi végre megvan, nincs más teendő, mint berakni a kocsiba, hazamenni, felmérni a károkat a kerítésen, elgondolkodni, hol rontottuk el a kapcsolatot a kutyával és hogyan szereljük meg mindkettőt.