ne munyizd

Mi aranyosabb egy kakaóscsigába tekeredett Közép-ázsiai juhásznál, amelynek hátán egy másik kakaóscsiga bundizik, de cicából? És még a színük is passzol.

A teknőctarka pokróc összement a mosásban

A kép távolról sem olyan ritka, mint gondolnánk, de ahhoz, hogy ez a kertünkben fogadjon minket, kölyökkorukban találkozó állatok, vagy egy jó idegrendszerű, kiegyensúlyozott -vagy éppen semmiféle vadászösztönnel nem rendelkező- kutya, egy jó idegrendszerű macska és némi szerencse szükségeltetik. Akkor a kapcsolat magától is kialakul és a család macskáját, macskáit a kutyák falkatagnak tekintik, nem pedig reggelinek.

De mi a teendő, ha spontán nem alakult ki a százezer lájkot megérő szupercuki fotó a két állat között, pedig úgy szeretnénk?

Fel kell kötni a gatyát 

A szűk keresztmetszet a macska, amely ha zsákmányként viselkedik a kutya előtt, az hajlamos lesz zsákmányként tekinteni rá. Magyarul a macska elszalad, a kutya pedig jól elkapja. Ha tudja. Ez az alapja legendás barátságuknak.

Bár mindkét faj hasonló tanulási és problémamegoldási képességekkel rendelkezik, de a kutyák evolúciója során egy sajátos, segítő kapcsolat alakult ki az emberrel, így a két állat összeszoktatásánál a kutyának egyszerű tiltással jelezhetjük, hogy a macskát nem bánthatja.

És ezzel megérkeztünk a fegyelmezhető kutya alaptételhez. Mert ha az a kutya olyan mértékig szófogadó és tiltható, irányítható, hogy egy olyan erős ingert, mint a vadászösztön, a gazda le tud kapcsolni, akkor annak a kutyának a jelenlétünkben meg lehet fokozatosan tanítani, hogy a cicához nem nyúlhat, így a két állat közötti feszültség is oldódhat idővel.

Ahogy egy macska is szocializálható -bár a macskatartók előszeretettel tagadják ezt a lehetőséget- és egy türelemmel kézhez szoktatott, magabiztos macskával sokkal könnyebb dolgunk lesz, mint egy menekülő, rezgő nyárfalevéllel.

Tehát az elsődleges feladat mindkét állattal olyan kapcsolatot kialakítani, hogy az elbírjon egy olyan stresszes szituációt, amit egy kutyás-macskás ismerkedési est jelenthet. Aztán hátha szerencsénk is lesz, de ha már van egy menekülő cicáról letiltható kutyánk, akkor feltétlen megérdemeljük azt a kis szerencsét is.

Arról már volt szó, hogyan etesse kutyáját a gazda. De mi legyen azokkal kedves idegenekkel, akik kérdezés nélkül tennék ugyanezt étteremben, utcán, vagy akár a kutya és a gazda saját otthonában? Ugyanis a kedves idegen akár meg is ölheti a kutyát. Vagy az ő kezét harapják le.

A pizza egy exkóborkutyának igazi csemege

A talált -idegen által felkínált, szájba tuszkolt- élelem megtagadására kevés kutya van felkészítve, ezekkel a példányokkal a kedves idegen nagyon nagy valószínűséggel találkozik, vagy ha igen, nem fog a megközelítésen gondolkozni, nemhogy a szájukhoz közelítse a kezét.

Maradnak a többiek, amelyek között akár komolyan képzett kutyák is lehetnek, falattal motivált tanulásban résztvevők, olyan - kutya számára kiegyensúlyozottságot jelentő- rendszerben élők, ahova nem férnek be a dugifalatok, és ezeket a gazda betartja, és betartatja mindenki mással is aki a kutyájával szeretne kapcsolatba lépni. Ilyenkor egy sunyiban betolt falat "csak" illetlenség, nem dráma.

Ami dráma, az a rendszeres mutyimunyi

A mutyimunyizó az a kedves szomszéd, barátnő, anya, nagymama, kisöcsi, aki egy képzés alatt álló, vagy a gazdája elképzelései szerint tartott, nem össze-vissza etetett állatot rendszeresen és titokban etetget, MERT SZEGÉNY KUTYA ÉHES, NÉZD MEG, HOGY NÉZ!!!

A kutya mindig éhes. Legalábbis egy normális ösztönökkel rendelkező kutya biztosan az. Ha a többszöri figyelmeztetésre -szomszédnak nyugodtan hazudják, hogy allergiás, csak spéci tápot ehet- is folytatják a titokban etetést -jellemző még a nézd meg, engem jobban szeret, mert én adok neki falatot szöveg is az érzelmi zsaroló mutyimunyizókra- akkor a gazda gondolja át életét, társas kapcsolatait. Lehet, hogy mindenhol hülyére veszik őt a mutyimunyizók, és ideje lenne bizonyítani érettségét, vagy költözzön el, ami végülis egyfajta érettség-bizonyítás.

A még nagyobb dráma, az ételallergiás kutya

Mert vannak ételallergiás kutyák is. Például csirkére. Vagy gabonafélékre. Vagy tejtermékekre, és akkor csak a legjellemzőbbeket említettük. Ilyen esetekben a jópofa kedves idegennek a titokban megetetett kutya jó esetben több napos eszeveszett vakaródzást, szőrhullást, gyógyszeres kezelést, rossz esetben elhullást köszönhet. Jól hangzik, ugye? 

A Darwin-díjas dráma

És vannak az idegen kutyák, amelyek a kedves idegen szempontjából minden kutya mínusz a sajátja. Ezeknek a reakcióit, pláne amikor egy idegen a szájukhoz nyúl, mindezt idegen helyen, étteremben, parkban, utcán kutyakiképzéssel foglalkozó szakemberek sem tudják megítélni, a kedves idegen honnan tudná? És akkor jön a vérző ujj, kar, rossz esetben egy letépett arc, és még a kutya lesz a hibás.

A ketrecben pislogó cukiság rögtön bekapcsolja a Greenpeace és Peta-aktívistát mindenkiben, pedig meg kell tanulni különbséget tenni a rabok és a ketrecben helyikéző boldog és kiegyensúlyozott kutyák között.

Még két foxit is le lehet fárasztani ennyire

Vegyük Alízt, egy kertes ház udvarán él. Sétálni nem viszik, minek, ott a kert. Tanítani nem tanítják, minek, ott a kert. Játszani nem játszanak vele, minek ott a kert. Alíz napjai egyforma ingerszegénységben telnek, nem ismer más kutyákat, legfeljebb hallja ugatásukat.

És vegyük Makit, egy harmadik emeleti belvárosi lakásban lakik, ahol az otthon töltött idő 90%-ban egy ketrecbe van zárva. Mert az a helye. Maki minden nap másfél órát intenzíven sétál a gazdájával, kutyákkal és emberekkel találkozik, minden nap tanítják, dolgoztatják az agyát és labdáznak vele. Maki ezért otthon egy dolgot szeretne: nyugiban pihenni. 

Találós kérdés: Melyik kutya a kiegyensúlyozottabb?

A kutyában természetesen benne van a vackolás, a testét körülvevő, védett helyre visszavonulás igénye. Egy helyre, ahol nem zaklatja gazda, kisgyerek, nagymama, vagy egy másik kutya. Ez a helye, ahova a közösen eltöltött idő után akár küldeni is lehet, de a helyére szoktatott, testileg és fejben lefárasztott kutya magától is visszavonul (lásd a két kis gyökért a képen), hiszen kellemes élmények kötik oda, ott béke van és nyugi, és a fáradt kutya pont ezt akarja. Ezért nem szabad büntetésből odazavarni, vagy a hibázó kutyát büntetésképpen bezárni, ahogy a helyén zaklatni sem, legfeljebb elhívni.

A ketrec erre tökéletesen alkalmas, és a kutya szemszögéből még tökéletesebb, mert sokkal jobban kizárja a fogalomnélküli látogatókat, mint egy sima kosár. Egy zárt helyen kutyánk kedvére pihenhet akkor is, ha éppen gyerek, vagy felnőttzsúr van a lakásban, ami egy idő után idegileg a legfelkészültebb kutyának is megterhelő lenne a sok munyizáskényszeres idegen miatt. A ketrecről mindenkinek a börtön és a menhelyek jutnak eszébe, ezért a ketrecben héderelő kutyás háztartásokba érkezők mindig (M-I-N-D-I-G) apró könnyező darabokra törnek a bezárt kutyától, de ezeket a nyavalygásokat érdemes nagyon rövidre zárni és kiciccenteni egy sört, amit gyorsan megihatnak az ijedtségre.

Ezek a kedves ketrecfóbiás idegenek sokszor ötven négyzetméteres udvarokban tartják az Alízokat, amelyek hiába élnek egy nagyobb és füvesített -pisitől kiégett és kiásott füvű- ketrecben, mivel nem foglalkoznak velük, -hiszen ott a kert- nincsenek megfelelően szocializálva, ingerszegény életük frusztrációhoz és viselkedési problémákhoz vezet, amit a kedves ketrecfóbiás nem ért. Nem érti, pedig rabosította a kutyáját.

Plusz egy érv

A ketrec praktikus szállítóeszköz autóban is, és sokkal veszélytelenebb megoldás, mint az autóban szédelgő állat, amely egy erősebb fékezésnél akár a szélvédőn keresztül is távozhat törött gerinccel előre. Aki pedig menőzne a kutyáknak kifejlesztett biztonsági övvel, tegye azt, de a fekete szövetkabátos barátnője idegrohamot fog kapni amikor a kutya szőrével kistafírozott anyósülés után egy óráig kell varázshengerelnie.

A sáros mancsokról, azok amortizációs képességeiről, és a kutyából nagyon egyenesen következő autótisztítós számlákról nem is beszélve. 

Mert nem simogatod meg a kismama hasát, a jócsaj mellét és a jócsávó fenekét se csak úgy. Nem nyúlkálunk a másik aurájába, pláne idegenekébe, nem ülünk idegen kocsik motorháztetejére, ezért a szembejövő, megint egy jócsaj kutyáját se kapjuk le hirtelen. Minimum megkérdezzük, szabad-e. A gazdát szóval, a kutyát pedig a testbeszédét olvasva. Előbbit mindenki meg tudja tenni. Könnyű. Elmondjuk miért fontos ez.

Ne neki kelljen rádszólni

Ha gőzöd sincs a kutya kommunikációs rendszeréről -nyilván azt hiszed, van, különben nem akarná mindenki megsimogatni úton-útfélen az emberekkel bizalmatlan, testbeszédében rettegő, de angyali pofájú kutyákat- akkor, tehát mindig, MINDIG kérdezd a gazdát, és kövesd az utasításait. Ha a gyereked akar simogatni, pláne tegyél így, mielőtt Gizike letépi egy pincsi fülét, ami cserébe Gizike arcát lyukasztja ki. Kutyákat, testbeszédüket nem ismerő szülők különösen figyeljenek oda erre.

A "Ne féééélj!!!!!" hangos ismételgetése és a kutya szemszögéből támadónak vélt, ráhajló testmozgás miatt menekülő, esetleg visszatámadó kutya képe a legrosszabb. Ilyenkor a gazda váratlanul szembesül a kutyáját -értsd: mellét, fenekét, tökeit- terrorizáló fogalomnélkülivel, és mivel a személyes terének védelme fontos, a társadalmi szabályokat áthágva keményen rendre kell utasítania egy járókeretes nénit. Vagy elmenekül, amire nem mindig van lehetőség, de feltétlenül ő érzi magát hülyén mert Fifi ugatja a cuki nénit. A cuki nénit, aki éppen megtámadta őket az emberek, és a kutyák nyelvén is, hiszen durván belemászott személyes terükbe.

Papesznak tündéri pofija van, mégse szereti, ha idegenek nyúlkálnak ebbe a pofiba

Tehát, ha  nem a tiéd, ne nyúlj hozzá, ne hajolj rá, ne lépj felé engedély nélkül, ahogy a póráz végén álló emberrel se mered megtenni. Ez érvényes üzletek előtt egyedül várakozó kutyákra is, ahogy azokhoz a saját kutyánkat sem engedjük oda okvetlenkedni, mert könnyen baj lehet belőle.

Csak egy kérdést tegyél fel.: Heló/Szia/Szevasz Megsimogathatom? És mindenki boldog lesz.