Arcba mászó vizsla gazdájától a kutya elhívását kérve a vizslák csodálatos egyéniségére utaló marhaságot kapnak? Barátnő spánielje a mezőről rohan a forgalmas úttest felé, és esze ágában sincs visszafordulni, még a legkétségbeesettebb rikoltozás hatására sem? 

Hívásra gazdájához laposkúszásban, örömtelenül odasomfordáló kutyát is ismernek? És az ismerős, amikor a hosszú üvöltözés után, nagy nehezen beérkező kutyát a gazda agyonveri pórázzal, mert most majd megtanulja, ha szólok, jönni kell?

Mindennapi jelenetek Fifikkel és Morzsikkal, amelyek viselkedése ugyan összefügg egyéniséggel, de az nem a kutyáé. A gazda tévedéseinek sorozatából következik a behívhatatlan, és ezért sokszor életveszélybe kerülő kutya. Szerencsére van megoldás, de nem magát a behívást kell megszerelni. Hanem a mindent. 

Nem megyek, salalalalalalaaa!!!!

A behívás mindennek a teteje

A sikertelen behívások százezrei a napjainkra teljesen elferdült gazda-kutya viszony következményei. A kutya több ezer évig feltétel nélkül, életben maradása érdekében követte az embert. Kint a farkas, bent a maradék és a biztonság. A viszonyok megváltoztak, a farkasok elkoptak, az emberek elpuhultak, a kutyák még jobban elkorcsosultak, legalábbis ösztönben és fejben, hiába lettek egyre szebbek és szebbek. 

A gazdák helyzetét tovább nehezítik ebbe a tohonya rendszerbe beeső kőkemény kutyák, amelyek ötezer éve a farkastól se féltek volna, és most se félnek semmitől. Ugyanilyen problémásak lehetnek a természetes szelekció megszűnésével megmaradó túlérzékeny egyedek, amelyek látszatra tapadnak, de az első villámtól behívhatatlanná válva kirohannak a világból.

Aki a kiindulási ősponthoz hasonló kutya-gazda viszonyt akar megfigyelni, nézzen meg élesben dolgozó pásztorebet, vagy akár hajléktalanokhoz csapódó kutyákat. A kutya tapad, figyel, vagy elkopik, elpusztul, elüti a vonat. Még hívni se kell.

A jó kutya tapad

Ez volna az ideális eset. Egy kutya, amit a gazda nem tud elveszíteni, mert a kutya követi, figyeli. Ez viszont csak akkor működhet, ha a gazdához beérkezés a kutyának mindig, M-I-N-D-I-G pozitív élmény, és a gazdának van tekintélye. 

Előbbi könnyebb, mégis sokan elmulasztják, elrontják. A behívást mindig jutalmazni kell -jutalomfalattal, játékkal, nem elég a buksisimi, hiszen azt úgyis feszt megkapja a semmire is-, a kutyát céltalanul, pozitív megerősítés nélkül nem kell hívogatni, és a behívott kutyát tilos büntetni. 

A tekintély kérdése már nehezebb, ahhoz a kutya-gazda kapcsolatot tökéletesre, a fent említett ősállapothoz lehető legközelebbire kell csiszolni. A kutyát, amelyik egy szóra kavicsokat elkaparó hátsó lábakkal robban a gazda lába mellé, csak rengeteg melóval, és talán az addigi kutyatartási stílus teljes megváltoztatásával lehet megkapni. Munyizással nem.