ne munyizd

A kutyás-babás videóknál egy tündibündibb atyalapanyala van az interneteken, és azok a bűntudatban fetrengő rosszkutyás felvételek. Cukik, ugye? Bűntudatuk van, ugye?

Nem. Azoknak a kutyáknak nem bűntudatuk van, azokat a kutyákat kínozzák.

A kutyánk nem rohanhat elöl séta közben, nem léphet be előttünk az ajtón, az egónkat mégis mindig a mögé kell utasítanunk. Kezdő kutyásként ez különösen igaz.

Kezdő, igen, ugyanis nem születünk kutyásnak

Azért nem, amiért minden tudásért meg kell dolgozni. Nem tudunk bringázni, motorozni, nem értünk az atomfizikához, a baletthoz, a rúdtánchoz, és az újságíráshoz sem. De ha érdekel, és van elég kitartásunk, szorgalmunk, pláne tehetségünk, akkor ezeket mind elsajátíthatjuk, kitartásunknak, szorgalmunknak, és tehetségünknek megfelelő szinten.

Bringázni szinte mindenki megtanulhat, de kerékpárversenyzők már kevesen lesznek. Ez a kutyás sportokra is igaz, ahogy az is, hogy kénytelenek vagyunk tisztelni a fizika törvényeit és amíg megtanulunk bringázni, hallgatnunk kell apura, aki a seprűnyelet fogja. Ha fittyet hányunk akárcsak egyikre, akkor pofára esés lesz a vége.

A pofára esés után ott lehet hagyni az egészet a francba, vagy visszaszállni, de ha alázat híján egónk ismét a tudásunk elé kerül, megint pofára fogunk esni. Persze lehetnek olyan forradalmi gondolatai valakinek, hogy a gravitáció nem létezik, vagy azt is mondhatja, lejtőn nem is gyorsul fel a bringa, de ő pofára fog esni.

Addig fog pofára esni, amíg nem érti meg a szabályokat, nem tartja be őket, és így szerezve rutint majd elkezdheti tágítani a határokat.

És itt még nincs vége.

Az első vagány bmx-es trükk elsajátítása sem fog menni alázat nélkül. A második, és a harmadik sem. Sőt, ha a trükköt szénné görcsölve akarjuk bevinni, megcsinálni, akkor nem lesz az igazi. És amikor az ezredik, rólunk elnevezett trükk után hatalmas arccal úgy döntünk, ma megmutatjuk azt, amit még senkinek sem sikerült, még akkor is simán pofára eshetünk, a Youtube tele van ilyen videókkal. Kutyával is pont így esünk-kelünk, csak nincs tele a Facebook behívhatatlan kutyájuk után kiabáló gazdákról forgatott vicces fail-videókkal. Pedig ők éppen úgy elestek.

Ha pedig az eddig senkinek sem sikerült triplán csavart szaltót akkor akarjuk bemutatni egy autópálya közepén, amikor még a bicajozás is alig-alig megy, hát abból ismét pofára esés lesz.
A pofára esés esélyét az is növeli, ha éppen figyelmetlenek vagyunk, mert baj van, mert eltört a mécses, mert szar az élet, mert senki se szeret, vagy aki szeret, az idegesít, vagy nincs munka, kevés a pénz, lepattogzott a körömlakk. Az agy ezen csörög-zörög, és nem veszi észre a láncba akadó, elszabaduló nadrágszárat, és ismét ott figyel a pofára esés.

Ahogy bringázni, kutyázni is meg lehet tanulni. De nem szabad ezt eredendő, a születés pillanatában birtokolt tudásnak gondolni, mert olyan nincs.

Pardon, elfelejtettük, van egy módja, hogy megússzuk az egészet és vígan bringázzunk egy perc gyakorlás nélkül, hatalmas egóval, nulla tudással, hiszen kapni szöges nyakörvet, szájkosarat, elektromos nyakörvet és nyugtatóinjekciókat is.

De az akkor már egy tricikli, azzal pedig még senki sem jutott messzire.

Aki járt már túlsúlyos kedvencek között egy feszes és aktív kutyával, hallotta éppen eleget, jaj, szegény kutya, de sováááááány. Pedig a vékony derék, felhúzott has és a bundán átsejlő bordák kellő, hangsúlyos izomzattal, combokkal és nagy nyakkal társítva kemény atlétákat takarnak, nem éhezőket. Pont, mint az emberek esetében.

Papírszáraz Papeszt mindenki etetné, aki nem látta még beindulni

Kutyák esetében -a szintén sportra is használt lovaknál is- megkülönböztetünk verseny, munka, tenyész, plusz és mínusz kondíciókat, amelyek külsőleg is látszanak.

Egy sportos kutyaderék

A verseny,- és munkakondíció kívülről egy aktív sportoló testalkatát mutatja, amelyen kevés a fölösleges zsírszövet. A verseny és a minusz (sovány) kondíció közötti különbséget elsősorban az izomzat mennyisége adja, egy kutya, amelyiken dagadnak az izmok, ragyog a szőre, erős nyaka, izmos combja, darázsdereka van, tettrekész, pattog mint a labda, vagy erős mint a bivaly, az nem sovány. Az egy sportoló.

Amstaff Vikinek vastagabb a nyaka, mint a dereka, kutyacsajoknál ez szexi

Egy jó kondi elérése és fenntartása sokkal több törődést és gondoskodást igényel, mint simán elhízlalni a kutyát. Izom ugyanis nem lesz fekvéstől és rossz táptól, csakis célzott, koncentrált takarmányozástól és rendszeres tréningtől. 

Egy dolgos munkavonalas német juhász, Betta

Kutyák esetében a mozgás és az azzal járó sportos külső pontosan olyan előnyökkel járn, mint az embereknél. A túlsúly az egész szervezetet, izületeket megterheli, nem növeli a kutya élettartamát, a rendszeres mozgás viszont jót tesz a kutya idegeinek és fizikai állapotának is. Sőt, lényegében elengedhetetlen a fajtának, fizikumnak megfelelő mennyiségű és jellegű testmozgás.

Az ízületi problémákkal, gyógyíthatatlan sérülésekkel, deformációkkal rendelkező kutyákon -képeinken Papesz és Béka- különösen előnytelen akár pár deka túlsúly, hiszen az eleve sérült rendszert csak tovább rombolja az extra terhelés. Ilyen kutyák esetében kiemelt jelentősége van a megfelelő testsúlynak és a sérülésnek megfelelő testmozgás kiválasztásának. 

Egy egészséges beagle így néz ki

Ráadásul egy kutya megfelelő táplálásánál még arról sincs szó, hogy nem tudunk ellenállni a nasinak, hiszen nem nekünk kell ellenállni egy tábla csokinak, egyszerűen nem kell túletetni az állatot, a megfelelő adag kiszámításában bármelyik állatorvos segít. Ha viszont a család össze-vissza nasiztatja a kutyát, amelyik ráadásul semmiféle mozgásra nincs rákényszerítve, az bizony hízni fog, és az nem tesz jót neki.

Nara előírásszerű formában

Az ideális testsúly kiszámítása fajtatiszta kutyák esetében a standardot követve a legegyszerűbb, Nara például pontosan azt mutatja a képen, amit előírnak egy ilyen magasságú argentín dog szukának.

Ez itt egy angol bulldog, Béka

Vannak fajták, például Papesz, a Parson Russel, amelyeknek csak egy megközelítő magasságot határoz meg a standard, testsúlyt pedig egyáltalán nem. Ugyanígy keverékek esetében sincs ilyen pontos irányzék, ekkor érdemes a józan észre hallgatni, körülnézni aktív kutyák között, és aktivizálni a sajátunkat is. 

Peti nem tudjuk miből van, de sportos.

Hülyén mindenki választott már épp elég pasit, nőt, autót és lakhelyet is. Ezek a tévedésel viszont pillanatok alatt korrigálhatók, a pasit el lehet hagyni, a kocsit el lehet adni, a lakásból el lehet költözni. Fájhat, fáj is, lehet bonyolult, drámai, nehéz, és anyagilag is óriási bukta, de akkor is ki lehet belőle mászni, és fél-egy év múlva mintha mi sem történt volna, úgy élhetünk egy jobb választással, vagy ha nem tanulunk, egy ugyanolyan rosszal.

A rosszul kiválasztott kutya viszont egy felelős embernek akár 10-15 évig a nyakán marad. Nem lehet elhagyni, kidobni, elaltatni, ezt a cselekedetet a társadalom még jobban elítéli, mint amikor valaki a családját hagyja el egy újért, hiszen a kutyával való kapcsolatban egy felelős, egy játékos van, és az a gazda, aki rosszul döntött, és most gyáva viselni a következményeket. Ezért elvileg sokkal komolyabban kellene venni a kérdést, mint akár egy partner, vagy egy milliós gépjármű esetében, ehhez képest kiskutyaválasztásnál értelmes emberek is a legvakabb vakszerencsére bízzák magukat.

Igen, tudjuk, volt aki szerencsével járt a legfelelőtlenebb döntés közepén is, de van olyan is, aki ezerszer át tud menni a piros lámpán bringával karcolás nélkül. Ennek a valószínűsége a karmára tartozik, nem a kutyasulira.

AVVAVAVVVVVVVVVV

A kiskutya nem választ ki senkit

Jaj, sajnáljuk, de az van, hogy az a cukkermukker, amelyik odament a lábunkhoz elsőre, az mindenkinek a lábához odamegy. Ettől még pont lehet frankó egyed, hiszen érdeklődő és nyitott, de ahogy nincsen Mikulás, úgy a kutyák sem választanak vezért, gazdát, társat, legfeljebb a mesékben. Sem az alomból, sem az Illatos úton, még a pampákon sem csinálnak ilyesmit. Érdeklődnek és kíváncsiak, ennyi. Lépjetek túl ezen a romantikus gondolaton, és nézzétek meg azokat a kutyákat is, amelyek éppen abban a pillanatban nem figyeltek oda, de két perc múlva sokkal jobban érdeklődnek. Lehet, hogy köztük van az igazi.

A szín és a szépség rossz tanácsadó

Mert ez tetszett. Mert olyan édes. Ez volt a legszebb. És lám tele van a Kárpát-medence huskykkal, malamutokkal, szamojéd spiccekkel, akitákkal és ki tudja még milyen, gyönyörűséges, de teljesen kontextuson kívüli élőlényekkel.

Ahogy ellen kell állni egy szép, de céljainknak nem megfelelő fajta vonzerejének, úgy a kölykök között se a szépség döntsön. Pláne ne a szín. Persze lehet gyönyörű színe egy tökéletes, céljainknak megfelelő állatnak, de aki alaposan akar választani, jobb, ha színvak. És az is jobb, ha nem lát aranyos pöttyöket, foltokat, hülye jegyeket, amikbe beleszeret és ezért elhozza a legnyomibb egyedet az alomból.

De akkor hogyan lehet nem hülyén csinálni?

A szokásos kérdés, Mire kell az a kutya? feltevése és megválaszolása után a kérdésre adott válasznak megfelelő fajta tenyészetében a szülők megtekintésével kell kezdeni (ez kóborkutya esetében nem fog összejönni, de senki se mondta, hogy az örökbefogadás könnyű) Ha a szülők olyan tulajdonságokkal rendelkeznek, amik tetszenek, amelyekkel szeretnénk együtt élni, hovatovább a szülő is kéne otthonra, jó úton haladunk.

Egy felelős, jó tenyésztő nem zárkózik el az alom többszöri meglátogatásától, ami szintén fontos lépcső a kölykök megsimeréséhez. Érdemes a tenyésztőt is figyelni, mennyit foglalkoznak a kölykökkel, mennyire szocializálják őket már a korai időszakban, egy családi kutyánál ez különösen fontos lehet.

Egy éles munkakutya, sportkutya kiválasztásánál mások a szempontok, ezeket az egyedeket jellemzően kamaszkorban választják ki, amikor a kialakuló tulajdonságok már nagyobb valószínűséggel meg is maradnak, de egy érdeklődő, motivált, nyitott és barátságosnak mutatkozó kölyök jó kiindulópont lehet mindenkinek.

A megfelelő kölyök kiválasztására léteznek módszerek, tesztek ( a linken például a közismert Volhard), de ezek kivitelezését kezdő kutyatartóknak nem feltétlenül ajánljuk, egy rossz mozdulat, félreértelmezett lépés rossz döntéshez vezethet. Ettől függetlenül érdemes ezeket megismerni és a kialakult kép a tudatában állni a kiskutyakupac fölé.

Hallgass az ösztöneidre! A jókra! A szívedre!

Ott a kis blue merle kutyus a sarokban, passzív, nem érdekődik, közeledésre, zajra bepisil, sír, remeg, játék nem érdeki, felvételre lefagy. De blue merle. Mindig blue merlét akartál.

Miközben vágyakozva nézed a kis semmirevaló blue merlét, egy közönséges, fekete-fehér kölyök ott provokál a lábadnál, játszik veled, a többi kölyökkel, az elhajított játékára rögtön mozdul, állja a tapsot és állja gyerekeid kevésbé kontrollált mozdulatait is.

Ilyenkor kell nagyon erősnek lenni, elnyomni a védelmező és páncélos lovag ösztöneinket és nem megmenteni a szerencsétlen, de blue merle kisállatot. Ezek a kompenzációk nem vezetnek jóra az állatvilágban, a láthatólag ideggyenge egyed sokkal kevesebb örömet, és annál több fejfájást fog okozni. Akinek ez a keresztje, szeretne szenvedni, vezekelni, ám legyen, hozza csak el a kis vesztest, lehet szerencséje is vele, és hozzáértő kézben akár élhető kutya lehet belőle, de átlagos kutyatartónak nem ajánlott prodzsekt.

Ilyen esetben jobb keresni egy másik blue merlét, vagy fogni a vagány kis fekete-fehér kutyát. Mert bár nem sokra garancia a kölyökkori viselkedés, de így legalább felelős és körültekintő döntést hoztok, nem pedig felületes, emberi játszmákkal terheltet.

És sohase feledjük, a legjobb, legalaposabban kiválasztott kiskutyát is el lehet rontani következetes hülyeséggel. 

Rengeteg kutyafajta munka és kiállítási vonalra szakadt a második világháború után, amikor elterjedtek a kutyakiállítások és a házikedvenc fogalma.

Betta tesó, akkor mi most nem is vagyunk tesók? 

A folyamatot az is elősegítette, hogy egyes fajták funkciója megszűnt, vagy háttérbe szorul, mert kevesebben űzik azt a tevékenységet, állatvédelmi törvények tiltanak bizonyos vadászati technikákat és már patkány sincs elég, hogy legyen mit megfogni az apró terriereknek.

Cserébe vannak kutyás sportok, rendőrség és katonaság, ahova változatlanul kemény munkakutyák kellenek, amelyeknél nem a pontosan 47 centiméteres marmagasság a lényeg, hanem az erős ösztönök, szívós szervezet és az adott feladathoz szükséges egyéb tulajdonságok. A munkavonalakat ezekre a feladatokra kihegyezve, ezeket a szempontokat előtérbe helyezve szelektálják. A végeredmény - jó egyed esetén- egy szuper célszerszám, ami viszont nem való mindenkinek, hiszen szupersportautót sem tud mindenki vezetni. Ráadásul a munkakutya nem csak egy Ferrari, hogyha nem használjuk, csak lerakjuk, és jól van úgy. Egy kutya mindig használatban van, és a munkakutya ilyen szempontból bizony egy Ferrari, amellyel kevesen akarunk nap, mint nap járni.

Tehát egyszerű a képlet, az vegyen munkavonalas kutyát, aki munkát ad neki és nem munkavonalast, aki családi kedvencet keres. Ettől függetlenül sokan -szinte mindenki- döntenek külső alapján, és még többen egyszerűen nem is tudják, az a kis kajla németjuhász, amit a családi ház kertjébe vásároltak a gyerekeknek, egy tökéletes szolgálati alapanyag.

Betta és Bitang, a két munkavonalas német juhász szépek és ügyesek is

Munka vs. küllem

Sokan azt gondolják a munkavonalas az okos, a küllemvonalas a szép. Ez nem igaz. Szép a munkavonalas is, sőt, egyéni ízléstől függően akár lehet sokkal szebb is mint egy kiállítási fajtársa, ahogy egy generációk óta küllemre szelektált példány is lehet jó családi kutya.

Aki viszont belenyúl egy jó munkavonalas egyedbe, az magasabb szintű ösztönökre, pörgősebb, keményebb kutyára számíthat. Egy ilyen kutyával sok munka lesz, nehezebb lesz kézben tartani, fegyelmezni, kemény, elhivatott gazdát igényel. Olyan kompromisszumokat követel, amelyeket cél nélkül teher lehet meghozni. Cserébe komolyabb teljesítményeket lehet vele elérni a fajtára szabott sportágban, mint ugyanannak a fajtának nem munkavonalas egyedével.

Egy kiállítási egyed az esetleges kiállítási értékeken túl szuper családi kutya lehet, kevesebb -nem nulla!- munkát igényel, kevésbé fog pörögni. Ettől függetlenül ezeket a kutyákat is lehet, és érdemes képezni, öröm velük is foglalkozni, de soha nem fognak kutyás sportokban az élvonalban végezni.

Max, a küllemvonalas német juhász szép is, ügyes is

DE NEKEM AKKOR IS A MUNKAVONALAS TETSZIK

Ha valaki képtelen elengedni, hogy neki a sakálszerű munkavonalas németjuhász, vagy a még sakálabb malinois, esetleg a vizsláknál szebb vizslának kinéző munkalabrador külseje tetszik, de nem akarja a kutya képességeit, ösztöneit kihasználni, levezetni, keressen egy gyenge egyedet.

Ebben a kiválasztásban egy lelkiismeretes tenyésztő, vagy munkakutyás segíthet neki. Szerencséjére a legvérmesebb almokban is előfordulnak passzív, bepunnyadt kölykök, amelyek azokban a körökben úgyse kellenek senkinek, és örömmel szabadulnak tőlük, hiszen csúcsteljesítményt nagy valószínűséggel nem fognak nyújtani, de attól még lehetnek tökéletes kedvencek.

A forma és funkció nem minden kutyafajtánál válik el élesen, de mielőtt döntenek, feltétlenül nézzenek utána alaposan adott fajta történetének, funkciójának és a tenyésztési irányoknak, majd az elvárásaiknak megfelelő kutyákkal rendelkező tenyésztőt keressenek fel.

Az alomból kiválasztásról következő cikkünkben olvashat.