Rengeteg kutyafajta munka és kiállítási vonalra szakadt a második világháború után, amikor elterjedtek a kutyakiállítások és a házikedvenc fogalma.

Betta tesó, akkor mi most nem is vagyunk tesók? 

A folyamatot az is elősegítette, hogy egyes fajták funkciója megszűnt, vagy háttérbe szorul, mert kevesebben űzik azt a tevékenységet, állatvédelmi törvények tiltanak bizonyos vadászati technikákat és már patkány sincs elég, hogy legyen mit megfogni az apró terriereknek.

Cserébe vannak kutyás sportok, rendőrség és katonaság, ahova változatlanul kemény munkakutyák kellenek, amelyeknél nem a pontosan 47 centiméteres marmagasság a lényeg, hanem az erős ösztönök, szívós szervezet és az adott feladathoz szükséges egyéb tulajdonságok. A munkavonalakat ezekre a feladatokra kihegyezve, ezeket a szempontokat előtérbe helyezve szelektálják. A végeredmény - jó egyed esetén- egy szuper célszerszám, ami viszont nem való mindenkinek, hiszen szupersportautót sem tud mindenki vezetni. Ráadásul a munkakutya nem csak egy Ferrari, hogyha nem használjuk, csak lerakjuk, és jól van úgy. Egy kutya mindig használatban van, és a munkakutya ilyen szempontból bizony egy Ferrari, amellyel kevesen akarunk nap, mint nap járni.

Tehát egyszerű a képlet, az vegyen munkavonalas kutyát, aki munkát ad neki és nem munkavonalast, aki családi kedvencet keres. Ettől függetlenül sokan -szinte mindenki- döntenek külső alapján, és még többen egyszerűen nem is tudják, az a kis kajla németjuhász, amit a családi ház kertjébe vásároltak a gyerekeknek, egy tökéletes szolgálati alapanyag.

Betta és Bitang, a két munkavonalas német juhász szépek és ügyesek is

Munka vs. küllem

Sokan azt gondolják a munkavonalas az okos, a küllemvonalas a szép. Ez nem igaz. Szép a munkavonalas is, sőt, egyéni ízléstől függően akár lehet sokkal szebb is mint egy kiállítási fajtársa, ahogy egy generációk óta küllemre szelektált példány is lehet jó családi kutya.

Aki viszont belenyúl egy jó munkavonalas egyedbe, az magasabb szintű ösztönökre, pörgősebb, keményebb kutyára számíthat. Egy ilyen kutyával sok munka lesz, nehezebb lesz kézben tartani, fegyelmezni, kemény, elhivatott gazdát igényel. Olyan kompromisszumokat követel, amelyeket cél nélkül teher lehet meghozni. Cserébe komolyabb teljesítményeket lehet vele elérni a fajtára szabott sportágban, mint ugyanannak a fajtának nem munkavonalas egyedével.

Egy kiállítási egyed az esetleges kiállítási értékeken túl szuper családi kutya lehet, kevesebb -nem nulla!- munkát igényel, kevésbé fog pörögni. Ettől függetlenül ezeket a kutyákat is lehet, és érdemes képezni, öröm velük is foglalkozni, de soha nem fognak kutyás sportokban az élvonalban végezni.

Max, a küllemvonalas német juhász szép is, ügyes is

DE NEKEM AKKOR IS A MUNKAVONALAS TETSZIK

Ha valaki képtelen elengedni, hogy neki a sakálszerű munkavonalas németjuhász, vagy a még sakálabb malinois, esetleg a vizsláknál szebb vizslának kinéző munkalabrador külseje tetszik, de nem akarja a kutya képességeit, ösztöneit kihasználni, levezetni, keressen egy gyenge egyedet.

Ebben a kiválasztásban egy lelkiismeretes tenyésztő, vagy munkakutyás segíthet neki. Szerencséjére a legvérmesebb almokban is előfordulnak passzív, bepunnyadt kölykök, amelyek azokban a körökben úgyse kellenek senkinek, és örömmel szabadulnak tőlük, hiszen csúcsteljesítményt nagy valószínűséggel nem fognak nyújtani, de attól még lehetnek tökéletes kedvencek.

A forma és funkció nem minden kutyafajtánál válik el élesen, de mielőtt döntenek, feltétlenül nézzenek utána alaposan adott fajta történetének, funkciójának és a tenyésztési irányoknak, majd az elvárásaiknak megfelelő kutyákkal rendelkező tenyésztőt keressenek fel.

Az alomból kiválasztásról következő cikkünkben olvashat.