A ketrecben pislogó cukiság rögtön bekapcsolja a Greenpeace és Peta-aktívistát mindenkiben, pedig meg kell tanulni különbséget tenni a rabok és a ketrecben helyikéző boldog és kiegyensúlyozott kutyák között.

Még két foxit is le lehet fárasztani ennyire

Vegyük Alízt, egy kertes ház udvarán él. Sétálni nem viszik, minek, ott a kert. Tanítani nem tanítják, minek, ott a kert. Játszani nem játszanak vele, minek ott a kert. Alíz napjai egyforma ingerszegénységben telnek, nem ismer más kutyákat, legfeljebb hallja ugatásukat.

És vegyük Makit, egy harmadik emeleti belvárosi lakásban lakik, ahol az otthon töltött idő 90%-ban egy ketrecbe van zárva. Mert az a helye. Maki minden nap másfél órát intenzíven sétál a gazdájával, kutyákkal és emberekkel találkozik, minden nap tanítják, dolgoztatják az agyát és labdáznak vele. Maki ezért otthon egy dolgot szeretne: nyugiban pihenni. 

Találós kérdés: Melyik kutya a kiegyensúlyozottabb?

A kutyában természetesen benne van a vackolás, a testét körülvevő, védett helyre visszavonulás igénye. Egy helyre, ahol nem zaklatja gazda, kisgyerek, nagymama, vagy egy másik kutya. Ez a helye, ahova a közösen eltöltött idő után akár küldeni is lehet, de a helyére szoktatott, testileg és fejben lefárasztott kutya magától is visszavonul (lásd a két kis gyökért a képen), hiszen kellemes élmények kötik oda, ott béke van és nyugi, és a fáradt kutya pont ezt akarja. Ezért nem szabad büntetésből odazavarni, vagy a hibázó kutyát büntetésképpen bezárni, ahogy a helyén zaklatni sem, legfeljebb elhívni.

A ketrec erre tökéletesen alkalmas, és a kutya szemszögéből még tökéletesebb, mert sokkal jobban kizárja a fogalomnélküli látogatókat, mint egy sima kosár. Egy zárt helyen kutyánk kedvére pihenhet akkor is, ha éppen gyerek, vagy felnőttzsúr van a lakásban, ami egy idő után idegileg a legfelkészültebb kutyának is megterhelő lenne a sok munyizáskényszeres idegen miatt. A ketrecről mindenkinek a börtön és a menhelyek jutnak eszébe, ezért a ketrecben héderelő kutyás háztartásokba érkezők mindig (M-I-N-D-I-G) apró könnyező darabokra törnek a bezárt kutyától, de ezeket a nyavalygásokat érdemes nagyon rövidre zárni és kiciccenteni egy sört, amit gyorsan megihatnak az ijedtségre.

Ezek a kedves ketrecfóbiás idegenek sokszor ötven négyzetméteres udvarokban tartják az Alízokat, amelyek hiába élnek egy nagyobb és füvesített -pisitől kiégett és kiásott füvű- ketrecben, mivel nem foglalkoznak velük, -hiszen ott a kert- nincsenek megfelelően szocializálva, ingerszegény életük frusztrációhoz és viselkedési problémákhoz vezet, amit a kedves ketrecfóbiás nem ért. Nem érti, pedig rabosította a kutyáját.

Plusz egy érv

A ketrec praktikus szállítóeszköz autóban is, és sokkal veszélytelenebb megoldás, mint az autóban szédelgő állat, amely egy erősebb fékezésnél akár a szélvédőn keresztül is távozhat törött gerinccel előre. Aki pedig menőzne a kutyáknak kifejlesztett biztonsági övvel, tegye azt, de a fekete szövetkabátos barátnője idegrohamot fog kapni amikor a kutya szőrével kistafírozott anyósülés után egy óráig kell varázshengerelnie.

A sáros mancsokról, azok amortizációs képességeiről, és a kutyából nagyon egyenesen következő autótisztítós számlákról nem is beszélve.