A szomszéd bácsi lábát, kan rottweilert és a kertészkedő nagyit is vadul fedező Fifi nem vicces, nem játszik, legfeljebb az életével.

Mindenki ismeri őket, és mindenkit idegesítenek. Senki se szereti, ha a lábán egy harminckilós labrador lóg, ahogy azt sem, ha a futtatóban nincs nyugi, mert egy Kangörcs Fifi jár körbe és minden kutya hátára ráugrik, amelyiket éri.

Ne merészeld!

Mi baja Fifinek?

Sok gazda elbagatellizálja, sőt viccesnek tartja ezt a viselkedést, pedig a mindenkire mászó kutya fejében van zavar rendesen.

Fifi úgy gyakorol egy domináns viselkedésmintát, hogy nincs tisztában annak következményeivel, sokszor jelentésével sem mindig, hiszen Kangörcs Fifi jellemzően rosszul szocializált, sokszor bizonytalan egyed. A magabiztos, domináns egyedek nem hátramászással, hanem számunkra szinte láthatatlan kommunikációval, vagy durva verekedéssel intézik pozícióharcaikat, nem pedig szemtelenkedéssel. 

Fifi viszont nem ismeri ezeket a jeleket, de ha a dzsungel szava szólitja, menne fedezni, dominanciát bizonyítani, holott saját határaival, képességeivel, helyével sincs tisztában. A gazdák pedig sokszor hagyják ezt, ahelyett, hogy tiltanák a viselkedést és rendbetennék a kivagyiskodó kis csicskával a kapcsolatukat.

A veszély

Viccesnek azért sem vicces ez a viselkedés, mert Fifinek átharaphatják a torkát. Ha a nem megfelelő egyedet próbálja ledominálni, előfordulhat, hogy a kutya, amelyiknek a hátára ugrott, ezt olyan mértékben nem tolerálja -általában nem tolerálja- hogy nem csak rászól Fifire, hanem megharapja, legrosszabb esetben egy kirobbanó verekedésben megöli. Ami biztos, Fifi élete minden egyes fogalomnélküli ledominálási kisérletnél a ledominálásra kiszemelt kutya viselkedésén, méretén, vagy a másik kutya gazdájának hozzáértésén múlik, ami szerintünk nem megnyugtató.

Szerencsés esetben Fogalomnélküli Fifi pár odakapás és rámorgás során a kutyaközösségben megtanulja, hogy ez a viselkedés, ott, aznap, azokkal az egyedekkel kerülendő, de ezzel a viselkedésminta nincsen kiirtva Fifiből, másnap, máshol ismét előjöhet, elő fog jönni. Ahogy vannak kutyák, amelyek harapásból nem tanulnak.

A szokásos kivételek

Már írtunk a kutyafajták viselkedését befolyásoló több százéves szelekció következményeiről. A kutya, amelyet arra szelektáltak, hogy az első, második, századik harapás és durva sebek után is menjen ölni, az a kutya századszor is belemegy egy olyan helyzetbe ahol otthagyhatja a fogát. Akkor is belemegy, ha ugyanolyen helyzetben már seggbe harapták. 

Ilyen a terrierek többsége, hiszen azt a foxit, amelyik másodszor már félt lemenni a rókalyukba, nem tenyésztették tovább. Ugyanez a helyzet az amstaffokkal, jagdokkal, minden közelharcra kialakított fajtával. 

Tőlük még azt is felesleges elvárni, hogy majd ha megharapják, megtanulja. Nem fogja, nem így működik, mert mi azt akartuk, ne így működjön.