ne munyizd

Itt a nyár, amikor még a legelszántabb kutyások se mindig akarják magukkal vinni a nyaralásra kedvencüket, sporttársukat, és nem mindenki tudja azt barátokra, rokonokra bízni. Akkor jön a panzió, aminek kiválasztása korántsem olyan egyszerű, de nem lehetetlen.

Miért is ne menne a kutya nyaralni?

Az utazás kérdése nagyon kutyafüggő, vannak jól terhelhető és érzékenyebb egyedek. Egyik örjöngve ugrik az autóba és napokig elvan bent, a másik ötven méter megtétele után tengeribeteg lesz. Ezt minden gazda tudja a kutyájáról, és ennek megfelelően kell mérlegelnie, megéri-e a kutyával az autós körút, megterheli-e a repülőút, vagy nem. A melegben érdemes figyelembe venni egyes fajták különböző tűréshatárait is, a boxerek, bulldogok kiemelten szenvednek, fölösleges extra terhelésnek kitenni őket.

A panzióválasztás ökölszabályai

Ha pedig úgy döntünk, hogy a kutya marad, és nincs kutyás haverunk aki jó szívvel ajánlana egy helyet, ahova ő hordja kedvencét - de ha ajánlásunk van, akkor is érdemes betartani a következő pontokat- a következő szempontok szerint tudnak választani egy megfelelő panziót.:

• A külsőségek nem számítanak. 

A szép gyep és burkolat a gazdának szól, a kutya ezeket nem látja, nem értékeli, sőt, egy túlzottan tereprendezett placcon el tudnak képzelni szívvel-lélekkel játszó kutyákat?

• Nézzék meg a panziós kutyáját. 

Ne a versenyeredményeit, hanem hogyan viselkedik sok, akár idegen kutya között. Ha kiegyensúlyozott, konfliktusból kifordul, szóra irányítható a kutya, jó helyen járnak.

• Keressenek olyan helyet, ahol a kutyák nem csak kennelben és sétán vannak, hanem órákat bandázhatnak együtt, mert az sokat fejleszti a kutya szocializáltságát.

• Kérdezősködjenek. 

Ki az állatorvosuk, mit tenne a panziós a kutya esetleges megbetegedése, verekedés, sérülés esetén. Ha reakciója megnyugtató, válaszai láthatólag tapasztaltból adódnak, és erősnek tűnik körülötte a kutyatartáshoz szükséges háló, jó helyen járnak.

• Menjenek el ismerkedésre, és engedjék be a kutyát az ott bandázó panziósok közé.

Figyeljenek a kutyára, de a panziós reakcióira is. Ha nyugodtan kezeli az új egyed érkezéséből adódó esetleges konfliktusokat, a kutyák között van tekintélye, jó helyen járnak.

• Hagyják ott a kutyát pár órára.

Egy jó idegrendszerű egyed egy jó helyre nagy valószínűséggel szívesen megy vissza. Sajnos a rossz idegrendszerű, rosszul szocializált kutyák utálni fogják az új helyzetet és sok alkalmon keresztül nem is fogják megszeretni. A legbiztosabb jel a kutya beszokására, ha már gond nélkül elfogadja az ételt az új helyen.

• Vannak annyira problémás, agresszív kutyák, amelyeket képtelenség panzióban elhelyezni, és nincs az a rokon se, aki szívesen jár ki etetni őket. Ezek lesznek a kulcsos kutyák, ahova a panziós kijár. Akinek ilyen a kutyája, nekik sem kell elkeseredni, általában a panziók vállalnak ilyen szolgáltatást.

• A jó panzisó nem hívogat, megold.

Sajnos a balesetek, váraltlan megbetegedések, tüzelés elkerülhetetlenek akkor is, ha a kutya éppen a panzióban van. Szerencsés esetben a panziós ezeket jobban tudja kezelni, mint egy átlagos gazda, hiszen sokkal több kutyát és megbetegedést, balesetet látott már, amelyeket megtanult magabiztosan kezelni, nem pedig nyaralás közben zavarja a több ezer kilométerre magatehetetlen gazdát.

Ha a fentieken végigmennek, és még mindig tetszik, valószínűleg tényleg jó helyen járnak. Az utolsók között érdemes leegyeztetni a kutya táplálékát, ami különösen allergiás egyedek esetében igényel különös odafigyelést. Pokrócot, játékokat és pórázt fölösleges otthagyni a kutyával, ezek csak a gazda számára értékkel bíró tárgyak, a kutya egy idegen rongyon pontosan ugyanúgy hajtja álomra fejecskéjét.

Környezetünkben megtörtént eset, hogy a xilites süteményből bezabált kutyát az állatorvosnak kellett összeraknia, mert majdnem belepusztult a mérgezésbe.

Ugyanis van pár élelmiszer, amelyeket mi hiába fogyasztunk lelkesen, legjobb barátunk szervezete nem tolerálja azok egyes összetevőit. Ahogy van az a kéthetes dög is, aminek az elfogyasztásába mi belehalnánk, Fifinek pedig a legjobb csemege lenne, hiszen egy húsevő, kistestű kutya emésztőrendszere nem azonos a nagytestű, mindenevő emberével.

Még akkor sem, ha a kiskutyák -és mi is- hajlamosak minden szemetet összezabálni. 

Juj, szabad?

Xilit (nyírfacukor)
Az emberi szervezetből ugyan a nyírfacukor nem vált ki inzulinválaszt -ezért olyan népszerű diétás körökben- de a kutyában akár pár gramm is hipoglikémiás állapotot (tünetei: feszültség, rossz közérzet, eszméletvesztés) okoz, ami pusztuláshoz vezethet. Ez ráadásul nem egyéni érzékenység kérdése, hanem a nyírfacukor egyszerűen egy méreg a kutyának, legyenek ésszel a paleósütik asztalról etetésével.

Kávé, tea, csokoládé
Ami közös bennük, azok a metilxantin-származékok (koffein, teobromin), amelyek a kisállatoknál hányást, szívritmuszavart, veseelégtelenséget, sőt, akár halált is okozhatnak.

Só
Ez különösen a maradéketetőknek, kutyának főzött leveseket megsózóknak szól. A kutyának nincs szüksége utánsózásra -igazán az embernek se sok-, ízérzékelése nem egyezik meg az emberével, ezért ételének élvezeti értékét nem emeljük meg a sóval. Sós maradékunk káros, sőt, akár mérgező is lehet neki, ha az egyed érzékeny erre.

Hagymafélék
Nagyobb mennyiségben fogyasztva emésztőrendszeri irritációt, sőt mérgezést is okozhatnak, ez elsősorban szintén emberi vacsoramaradékok etetésénél megfontolandó.

Tej
A kutyák szervezete nem termel elég -ez egyed és életkorfüggő is lehet- laktázt (a tejcukrot, laktózt lebontó enzim) ezért kevésbé képes lebontani a tejcukrot, mint az ember. Ezért a tejtermékek fogyasztása hányást, hasmenést okozhat, pont, mint laktózérzékeny emberek esetében. 

Élesztő
A nyers kelttészta nem csak az ember, de a kutya hasába is bedagadhat, hiszen a gombák a lenyelt massza közepén egy darabig még dolgoznak a kellemes meleg kutyapocakban. Ez a bedagadás akár végzetes is lehet, semmiképpen se kisérletezzenek vele.

Szőlő/mazsola
Bár az ok egyelőre nem ismert, de érzékeny egyedeknél halálos mértékű veseelégtelenséget okozhatnak.

Ne hánytasson, vigye orvoshoz!
A bezabált kutyát, különösen egy tálca paleo sütivel a gyomrában rögtön vigye állatorvoshoz, ahol szakszerűen meghánytatják és elkezdik kezelését. Ne kisérletezzen otthon hánytatással, nagyobb kárt okozhat, mint amiben már eleve vannak. 

A következő részben kerti, háztartási mérgekkel és azok tüneteivel foglalkozunk.

Mindenki találkozott már elektromos nyakörvet, vagy ugatásgátlót ajánló hirdetéssel, némelyik állítólag állatvédők ajánlásával is rendelkezik. Pedig az elektromos nyakörvek egyetlen dologra jók, messziről, jól láthatón hirdetik: EGY GYENGE LÚZER A GAZDÁM!

Valószínűleg abban a tüllben nincs áram

Ugat a kutya, fenyeget a szomszéd

Sokaknak ismerős a helyzet, akár egyik, akár másik oldalon. Ami biztos, a vég nélkül ordító kutya jelensége nem normális, tenni kell ellene. Az egyedül hagyott, vagy akár a gazda jelenlétében is folyamatosan ugató állatnak valamilyen viselkedészavara van, ami lehet szeparációs stressz, vagy egyéb bizonytalanság, félelem is okozhatja. Erre ráhúzni az ugatásgátlót nem megoldás, hanem a megoldás megkeresésének és megjavításának elsunnyogása, a kutyával eleve rossz viszony tovább rombolása. Aki egy viselkedésproblémát így kezel, ne tartson kutyát.

A távírányítós kutyák

Az elektromos nyakörvvel távirányítóssá változtatott állatok helyzete se jobb, sőt, még rosszabb is lehet, mint az ugatásra áramot szolgáltató robot, hiszen egy tévúton járó, sokszor gyenge és alkalmatlan tulajdonos kezeli az eszközt. Sokszor a rossz eszközt rosszul, hogy máshogy?

De mit is várhatnánk valakitől, aki képtelen kutyáját tiltani, behívni, menekülő állatról lehívni? Majd ők jól kezelnek egy fegyvert? Ugyan már!

Ők annyira ügyetlenek is lehetnek, hogy ez a fegyver visszafelé sül el a kezükben, és a mezőn nekiinduló, behívhatatlan kutya azért menekül ki a világból, mert behívhatatlanságára büntetésként leadott fájdalom üldözi. A hülye meg csak nyomja, és nyomja.

Bár munkakutyaversenyeken tilos az elektromos és a szöges nyakörv használata, sőt, még a verseny területéről is ki vannak tiltva ezek az eszközök, nem példátlan, hogy ezzel idomítanak kutyákat. Sőt, használatuk erednyorientált munkakutyás körökben kifejezetten elterjedt. Van olyan, nem hiperérzékeny egyed, amelyik ezt jobban elviseli, mint az átlagos kutyák, de a munka öröme, a játék az mindig elvész, a kutya félelmében teljesít, nem jutalomért.

Vagy önök melyik esetben dolgoznak felszabadultabban, érzik magukat jobban munkahelyükön? Ha prémiumot kapnak kiemelkedő teljesítményért, vagy ha nem teljesítenek kiemelkedően, kapnak egy kis áramot a nyakukba?

És ez a legnagyobb baj ezekkel az eszközökkel.

Ahelyett hogy a gazda türelemmel, odafigyeléssel és következetességgel alakítana ki egy olyan szintű kapcsolatot a kutyával, hogy az szavakra is működik, irányítható, tiltható, és ez a közös munka csodálatos perceket, rengeteg örömet okozna mindkét félnek, inkább a rövid és lusta utat választja. De azon az úton a kutya frusztráltan fog dolgozni, működni, és az első adandó alkalommal ellenszegül. Az ilyen gazda soha nem fogja megismerni azt az érzést amikor kutyája természetesen, lelkesen és boldogan teljesíti parancsait, mozog vele, érte.

Fifi fél az állatorvostól. Fifi fél az injekciótól. Fifi nem szereti a fémasztalt. A fémasztal hideg. Fifi nem szereti, amikor az állatorvos megvizsgálja. Fifi nyilván harap, ha a bűzmirigyét nyomják ki, miért, te mit szólnál, ha a fenekednél maszekolna egy idegen?

Ha ismerős a helyzet, rossz hírünk van. Fifi viselkedése nem normális. Az a kutya, amelyik jelenetet rendez a dokinál, egyenértékű Julcsival, aki örjöng a fogorvosi székben.

Ez a normális, és nem csak olyan profi kutyák esetében, mint a szolgálati Panzer

Az állatorvos nem ellenség

Egy szép világban a kutya érdeklődve megy be a rendelőbe, az asztalon nyugodtan vár és akár kellemetlenségeket -injekció, fájdalmas területek tapogatása, bűzmirigy kinyomása, varratok kiszedése- is zokszó, hurok és durva lefogás nélkül tűr. 

Képzeljék, vannak ilyen kutyák, nem is egy. De az állatorvosok elmondásából az derül ki, hogy nagyon kevesen. Azért, mert az állatorvoshoz a kutyák nagy részét szoktatni kellene, nem pedig kizárólag rossz élményekkel kitömni őket, hiszen az még egy jó idegrendszerű egyedet is megvisel.

Jó, de mit csináljak?

Mindkét esetben -állatorvostól még nem félő kiskutya, állatorvostól már parázó állat- pozitív élményekkel kell kitömni a kutyát. Vigyék el a rendelőbe vizsgálat nélkül és ha bemegy, jutalmazzák falattal (ne ölbe véve munyizzák, simán menjenek be pórázon), majd lépjenek is le vele. Amikor az már jól megy, Fifi gond nélkül járkál a rendelőben, folytassák a munkát a vizsgálóasztalon. Felrakják, falat, leveszik, elviszik. Amikor már ez is megy, a következő vizsgálatkor legyenek nyugodtak, magabiztosak és a falattal folyamatosan jutalmazott kutyát engedjék vizsgálni.

Igen, ez macera, de ha már annyira szeretik azt a kutyát, gondolják át, miért balhézik? Mert retteg az elkövetkező tortúrától, ami az örjöngés mértékével egyenes arányosan növekszik. És önök ezt hagyják.

Nézzenek magukba is!

Ha a kutya örjöng, harap, hisztizik, hurokkal kell beadni neki egy egyszerű oltást, a gazda pedig kimenekül a vizsgálóból, nézzen magába, ki örjöng itt valójában? Ki hisztizik? Ki aggódik? Ki ideges? Ki reagálja túl a helyzetet? Ja, hogy ön? Aggódik, mert jaj, szegény kiskutya fájni fog neki? Szegény kiskutya fél? Megijed? Beteg? El fog pusztulni?

Akkor annyira ne lepődjenek meg, ha a nyárfaként reszkető, bizonytalan gazda kezei között az eleve bizonytalan, rossz élményekkel teli kutya összeomlik és elkezd ámokfutni, ordítani, vagy harapni.

Ami rossz az állatorvosnak, az aszisztensnek, a gazdának, de a legrosszabb a kutyának.

Ha igazán ki akarja fárasztani a kiskutyát, tegye el a labdát. De ne úgy, hanem dugja el, és kerestesse meg a kutyával, mert a közös játék egy egészen új dimenziója fog kinyílni.

Akinek pörgős kutyája van, de azt nem rendeltetésszerűen használja -nem tereltet vele birkákat, ölet vele patkákonyat és apportíroz vele kilőtt kacsákat napi nyolc órában- pontosan tudja, milyen nehéz kielégíteni a kis kedvenc igényeit. Ráadásul sok kutyának nem csak mozgásigénye van, hanem mivel az agyuk is dolgozik, azt is le kell fárasztani.

Izmok és az agy

Az érzést mi is ismerjük, egy egynapos kirándulás után sem vagyunk olyan fáradtak, nem igényeljük olyan mértékben a besötétített szobát, egy buta filmet és egy sört, mint egész napos vezetés után. Ez pontosan így van a kiskutyákkal is. Egy óra labdázást hamar kialszanak, de egy óra intenzív agymunkát aligha.

Kutyavilág legkeményebb munkája pedig a keresés és a nyomozás.

Egy profi játékos

Annyira kemény, hogy a profi szolgálati kutyákat is legfeljebb 2-3 órát dolgoztatják egyhuzamban, hiszen elfáradnak. A kutya kereső munkája pontosan olyan agymunka, mintha nekünk kellene megkeresni bármit, vagy nyugodtan párhuzamot vonhatunk a nyomozói munkával. A kutya agya pontosan úgy keresi az összefüggéseket, elemzi a beérkező adatokat, hogy végül megtalálja a tárgyat, amiért megkapja a jutalmat.

És közben a kiskutya fárad, ami nekünk jó.

Ami pedig a kiskutyának jó - a fáradáson, energialevezetésen, játékon túl- hogy fejlődik, tanul, okosodik.

Hogyan kezdjük el?

Labdás, kajás kutyával könnyű. A labdás eszement módon fogja hajtani a labdát, a kajás a falatot. Először nem kell eldugni, elég a leültetett és helyben maradó kutyától kicsit messzebb, látható helyre rakni a kívánatos tárgyat és a kutyát egy simogatással és jelszóval -keresd, kutass, ami tetszik- ráküldeni. A tárgyat innentől lehet egyre jobban elrejteni, addig, hogy az ne legyen pusztán szemmel megtalálható, hanem a kutya rákényszerüljön szaglásának használatára.

Ezt lehet szabad téren játszani, de akár lakásban is.

Amikor a kutya már a szőnyeg alól is egy pillanat alatt előkapja a labdát, lehet nehezíteni egy lefordított lábos alá rejtéssel, vagy amikor már ismeri a lábost, akkor direkt nem a lábos alá rejtéssel, de a helyiségben hagyott lefordított lábossal, szagosított tárgyak közé dugott labdával a játékot.

A jutalom

A falatot kereső kutya esetében a falat, a labdás kaphat jutalomfalatot, vagy akár egy másik eldobott labdával is jutalmazhatunk. A kutya eljuthat oda, hogy a megtalált labdát viszi a gazdának, mert összerakja a játékszabályokat, ha visszaviszem, leülök a seggemre, nem ugrálok, akkor játszunk. A kutyának ugyanis a vadászat, keresés, hajtás öröme óriási, felülmúlhatatlan boldogság. Adják meg neki!