ne munyizd

Arról már volt szó, hogyan etesse kutyáját a gazda. De mi legyen azokkal kedves idegenekkel, akik kérdezés nélkül tennék ugyanezt étteremben, utcán, vagy akár a kutya és a gazda saját otthonában? Ugyanis a kedves idegen akár meg is ölheti a kutyát. Vagy az ő kezét harapják le.

A pizza egy exkóborkutyának igazi csemege

A talált -idegen által felkínált, szájba tuszkolt- élelem megtagadására kevés kutya van felkészítve, ezekkel a példányokkal a kedves idegen nagyon nagy valószínűséggel találkozik, vagy ha igen, nem fog a megközelítésen gondolkozni, nemhogy a szájukhoz közelítse a kezét.

Maradnak a többiek, amelyek között akár komolyan képzett kutyák is lehetnek, falattal motivált tanulásban résztvevők, olyan - kutya számára kiegyensúlyozottságot jelentő- rendszerben élők, ahova nem férnek be a dugifalatok, és ezeket a gazda betartja, és betartatja mindenki mással is aki a kutyájával szeretne kapcsolatba lépni. Ilyenkor egy sunyiban betolt falat "csak" illetlenség, nem dráma.

Ami dráma, az a rendszeres mutyimunyi

A mutyimunyizó az a kedves szomszéd, barátnő, anya, nagymama, kisöcsi, aki egy képzés alatt álló, vagy a gazdája elképzelései szerint tartott, nem össze-vissza etetett állatot rendszeresen és titokban etetget, MERT SZEGÉNY KUTYA ÉHES, NÉZD MEG, HOGY NÉZ!!!

A kutya mindig éhes. Legalábbis egy normális ösztönökkel rendelkező kutya biztosan az. Ha a többszöri figyelmeztetésre -szomszédnak nyugodtan hazudják, hogy allergiás, csak spéci tápot ehet- is folytatják a titokban etetést -jellemző még a nézd meg, engem jobban szeret, mert én adok neki falatot szöveg is az érzelmi zsaroló mutyimunyizókra- akkor a gazda gondolja át életét, társas kapcsolatait. Lehet, hogy mindenhol hülyére veszik őt a mutyimunyizók, és ideje lenne bizonyítani érettségét, vagy költözzön el, ami végülis egyfajta érettség-bizonyítás.

A még nagyobb dráma, az ételallergiás kutya

Mert vannak ételallergiás kutyák is. Például csirkére. Vagy gabonafélékre. Vagy tejtermékekre, és akkor csak a legjellemzőbbeket említettük. Ilyen esetekben a jópofa kedves idegennek a titokban megetetett kutya jó esetben több napos eszeveszett vakaródzást, szőrhullást, gyógyszeres kezelést, rossz esetben elhullást köszönhet. Jól hangzik, ugye? 

A Darwin-díjas dráma

És vannak az idegen kutyák, amelyek a kedves idegen szempontjából minden kutya mínusz a sajátja. Ezeknek a reakcióit, pláne amikor egy idegen a szájukhoz nyúl, mindezt idegen helyen, étteremben, parkban, utcán kutyakiképzéssel foglalkozó szakemberek sem tudják megítélni, a kedves idegen honnan tudná? És akkor jön a vérző ujj, kar, rossz esetben egy letépett arc, és még a kutya lesz a hibás.

A ketrecben pislogó cukiság rögtön bekapcsolja a Greenpeace és Peta-aktívistát mindenkiben, pedig meg kell tanulni különbséget tenni a rabok és a ketrecben helyikéző boldog és kiegyensúlyozott kutyák között.

Még két foxit is le lehet fárasztani ennyire

Vegyük Alízt, egy kertes ház udvarán él. Sétálni nem viszik, minek, ott a kert. Tanítani nem tanítják, minek, ott a kert. Játszani nem játszanak vele, minek ott a kert. Alíz napjai egyforma ingerszegénységben telnek, nem ismer más kutyákat, legfeljebb hallja ugatásukat.

És vegyük Makit, egy harmadik emeleti belvárosi lakásban lakik, ahol az otthon töltött idő 90%-ban egy ketrecbe van zárva. Mert az a helye. Maki minden nap másfél órát intenzíven sétál a gazdájával, kutyákkal és emberekkel találkozik, minden nap tanítják, dolgoztatják az agyát és labdáznak vele. Maki ezért otthon egy dolgot szeretne: nyugiban pihenni. 

Találós kérdés: Melyik kutya a kiegyensúlyozottabb?

A kutyában természetesen benne van a vackolás, a testét körülvevő, védett helyre visszavonulás igénye. Egy helyre, ahol nem zaklatja gazda, kisgyerek, nagymama, vagy egy másik kutya. Ez a helye, ahova a közösen eltöltött idő után akár küldeni is lehet, de a helyére szoktatott, testileg és fejben lefárasztott kutya magától is visszavonul (lásd a két kis gyökért a képen), hiszen kellemes élmények kötik oda, ott béke van és nyugi, és a fáradt kutya pont ezt akarja. Ezért nem szabad büntetésből odazavarni, vagy a hibázó kutyát büntetésképpen bezárni, ahogy a helyén zaklatni sem, legfeljebb elhívni.

A ketrec erre tökéletesen alkalmas, és a kutya szemszögéből még tökéletesebb, mert sokkal jobban kizárja a fogalomnélküli látogatókat, mint egy sima kosár. Egy zárt helyen kutyánk kedvére pihenhet akkor is, ha éppen gyerek, vagy felnőttzsúr van a lakásban, ami egy idő után idegileg a legfelkészültebb kutyának is megterhelő lenne a sok munyizáskényszeres idegen miatt. A ketrecről mindenkinek a börtön és a menhelyek jutnak eszébe, ezért a ketrecben héderelő kutyás háztartásokba érkezők mindig (M-I-N-D-I-G) apró könnyező darabokra törnek a bezárt kutyától, de ezeket a nyavalygásokat érdemes nagyon rövidre zárni és kiciccenteni egy sört, amit gyorsan megihatnak az ijedtségre.

Ezek a kedves ketrecfóbiás idegenek sokszor ötven négyzetméteres udvarokban tartják az Alízokat, amelyek hiába élnek egy nagyobb és füvesített -pisitől kiégett és kiásott füvű- ketrecben, mivel nem foglalkoznak velük, -hiszen ott a kert- nincsenek megfelelően szocializálva, ingerszegény életük frusztrációhoz és viselkedési problémákhoz vezet, amit a kedves ketrecfóbiás nem ért. Nem érti, pedig rabosította a kutyáját.

Plusz egy érv

A ketrec praktikus szállítóeszköz autóban is, és sokkal veszélytelenebb megoldás, mint az autóban szédelgő állat, amely egy erősebb fékezésnél akár a szélvédőn keresztül is távozhat törött gerinccel előre. Aki pedig menőzne a kutyáknak kifejlesztett biztonsági övvel, tegye azt, de a fekete szövetkabátos barátnője idegrohamot fog kapni amikor a kutya szőrével kistafírozott anyósülés után egy óráig kell varázshengerelnie.

A sáros mancsokról, azok amortizációs képességeiről, és a kutyából nagyon egyenesen következő autótisztítós számlákról nem is beszélve.