ne munyizd

Ki ne ismerné és nevetett volna a 101 kiskutyában a jeleneten, amikor Pongó az ablakból keresi a tökéletes párt gazdájának és saját magának?

Nevettünk, hiszen kutyák és gazdák hasonlóságának kikaríkírozása különösen jól és bájosan sikerült az 1961-es Walt Disney produkcióban.

De tényleg csak karikatúra? Vagy van közös a kutya és a gazda kicsi sötét lelkében? Hasonlítanak ők annyira, mint a rajzfilmen? Sőt, jobban, belső tulajdonságaikban, problémamegoldási stílusukban, szocializáltságukban, tökösségükben, vagy éppen balfékségükben?

Ahogy végignézünk saját és tanítványaink kutyáin, azt kell mondjuk, igen. A hasonlóság veszedelmes. És nem a külső. A belső.

"Még nem ismertük egymást, de amikor elhoztam a kutyád a hétvégére, a végén pontosan tudtam, milyen vagy."' Mondja Jani (a linken megtekinthető videón a részeget imitáló fiatalember) a blogról már ismert Papesz gazdájának. Papesz gazdája nem vitatkozik, nincs miről. Pedig Papesz egy befogadott kutya, azt gondolnánk, azok már felnőtt korukra kapták a gazdát, védve vannak az agymosástól.

Nincsenek védve, és nem is agymosásról beszélünk, kutya és gazda kölcsönhatása a kiválasztásnál kezdődik.

Milyen kutya vagyok én?

A választáskor sokan - a tudattalanul kedvencet választók, tehát a többség- úgy nyúlnak egy fajta felé, hogy annak imidzse tetszik. Tetszik a foxi vagánysága, az amstaff, a cane corso, a bullterrier félelmetessége, a vizsla és a collie pörgő jópofasága, a labrador lojalitása, a német juhász tettrekész katonasága. De attól, hogy tetszik valami, még nem biztos, hogy meg tudjuk neki adni azt, ami jár, amitől az teljes fényében tud ragyogni. Tetszik a zsiráf is, ugye? Aztán otthonra kéne?

A tudattalanul döntő gazda persze lehet szerencsés, -a tudatosan választó pedig természetszerűleg funkcióra keres állatot, tehát a harmónia esélye sokkal nagyobb- akkor nyúlnak bele a balfékek egy lojális bullba, a következetlen és közepesen aktív városiak egy tejbetök Jack Russellbe, aztán jól elvannak, és hasonlóságuk tényleg pont olyan vicces, mint a 101 kiskutyában, hiszen senki sincs megerőszakolva, a gazda -bár hazugság árán, tévedésből- egy megfelelő partnerhez jutott.

A baj ott van, amikor a kutya szuper, pont olyan, mint az imidzse, pont olyan, amire tenyésztik, tenyésztették, ezek a cuki gazdijelöltek pedig nem vagányak, nem félelmetesek, nem pörögnek, nem lojálisak, vagy nem elég katonák a kutyához képest, hiszen ők csak szeretnének ilyenek lenni. A kutyának pedig nem lehet hazudni, és jön a csalódás, és valakinek mennie, vagy megtörnie kell. A gazda, mivel eleve nincs azon az érettségi fokon, hogy csak egy kutyát jól tudjon kiválasztani, a legritkábban fejel bele felnőttként az új helyzetbe, inkább minden megy ahogy szokott menni, szarul, és tönkrevágja a kutyát.

Pont olyan zavaros, önmagát rosszul definiáló lényt csinál belőle, mint amilyen ő maga, csak a kutya, magát semmiféle kulturális korláttal nem szabályozva ordítja világgá nyomorát.

Így keletkeznek lenyomott és a legrosszabbkor fel-felrobbanó, vagy felhúzhatatlanul eltompult, de első adandó alkalommal bunkó terrierek, az erőszakos és idegesítő, leállíthatatlanul pörgő vizslák, az arcba mászó labik és az összes viselkedészavaros kutya, amelyek pontosan olyan viselkedészavart mutatnak, mint a gazdik. Nem vidám, és mindkét orvosság fájdalmas, az egyik a kutyáról lemondás, a másik a legbelsőbb tulajdonságaink felvállalása, vagy a vágyainkhoz felnövés. Ha végigmegyünk az utóbbi úton, akkor is hasonlítani fogunk a kutyánkra, de az a kutya sokkal harmonikusabb kerek egész lesz, nem egy széttöredezett probléma.

Tehát amikor valami különösen idegesíti önöket a kutyájukban, nyugodtan gondoljanak bele, nem lehet, hogy én is egy ilyen félős lúzer vagyok? Én is ilyen agresszív vagyok? Én is ilyen erőszakos vagyok? És pont így vagyok erőszakos, passzív rinyálós, vagy aktív felugrálós? Vagy ilyen vagyok, csak nem merem kimutatni? Ki vagyok én? Mit keres itt ez a kutya? Gondoljanak bele, de legyen önöknél zsebkendő, mert nem kéjutazás lesz.

A vadász esete a lúzer vizslával

Akkor is baj van, ha a gazda pontosan tudja mit akar, de az egyed a gyenge, és tettrekész katona helyett egy lekvár, vizsla létére nem állja a lövést, jagd létére félős, ezért a funkciót kereső gazda csalódik. Ezeket a kutyákat általában elajándékozzák, nem frusztrálják egymást a végsőkig, hiszen a döntéshozó pontosan tudja mit akar, ennek megfelelően cselekedett, csak baleset történt.

Hibás kutyaválasztási módszerekről már írtunk korábban itt a linken elolvashatja. Az örökbefogadás buktatóiról pedig itt. Itt pedig egy történet arról, milyen amikor átgondolatlanul nyúlunk bele egy kemény kutyába.

A népszerűbb kutyafajtákról általában elég pontos kép él az őket nem ismerők és a tulajdonosok szemében, ami sokszor egyáltalán nem egyezik, sőt, a kutya valós értelmétől, motivációitól is távol állhat. Ezekből mutatunk be párat.

Szerelem helyett a város munkakutyákkal van tele. Munkakutyákkal és sokszor frusztrált gazdákkal, mert a munkakutya dolgozna, de a flaszteren csak a munkanélküliség várja. Hogyan képzeljük el munkakutyánk egy ideális napját, és mit tehetünk, hogy boldoggá tegyük ezeket a mániás sztahanovistákat, ha már a városba hurcoltuk őket?

Az öleb sem játék

Bár a városi dologtalan kutyaléthez legközelebb álló, évszázadok óta társnak tenyésztett ölebek legtöbb egyede kevésbé ösztönerős, és kisebb mozgásigényű, mint egy munkakutya, a szocializációt, rendszeres testmozgást és a jó kutya-gazda kapcsolathoz szükséges hozzáállást ezekkel se lehet elhanyagolni. Sőt, az ölebek között is akadnak vagány, ösztönerős és pörgős kiskutyák.

Az viszont biztos, egy pekingi palotapincsi nem igényel napi 3-4 óra intenzív testmozgást, míg egy munkakutya akár többet is. A kategóriát semmiképpen se keverjük össze a családi kutyákkal, a társkutyafajták ugyanis nem mindig valók gyerektársaságnak. Társkutyák: csivava, pekingi palotapincsi, lhasa apso, csau csau, francia bulldog, meztelen kutyák, mopsz, shih tzu, törpespánielek, bichonok, shar pei.

Egy Parson, egy Jack, cukik, mi? N-E-M!

A terrierek

A terrierek, különösen a Jack Russel, jó taníthatóságukból következő filmszerepek, kicsi méretük és édes pofájuk miatt rendkívül népszerű párnakutyák, holott ezek inkább széttépnék azt a párnát, mintsem bundizzanak rajta. Ezek a kutyák náluk kisebb élőlények -patkány, róka- kiirtására lettek kitenyésztve, ezért ösztönerősek és önállóak, amelyek kiváló tulajdonságok, amikor ölni kell, de ha a kutya ezeket a gazda ellen fordítja, annak sírás lesz a vége. 

Egy ilyen kutya tökéletes életet él egy apró rágcsálókkal megszórt területen, -például lovarda- ahol egész nap hódolhat szenvedélyének, és irthatja a kártevőket, vagy egy vadász mellett. 

Ezt elég nehéz megoldani a belvárosban, viszont a kutya erős zsákmányösztönének és az önálló munkavégzéshez szükséges nagy agykapacitásának kielégítése egy kutyafuttatóban is gyerekjáték. Ezek a kutyák jellemzően óriási labdajátékosok, és gyorsan tanulnak, így egy terrier is élhetővé válik, ha labdázunk, frízbízünk, agilytizünk vele és közben rengeteg új gyakorlatokat tanítunk neki. Napi rendszerességgel. Mivel erősségük az önállóság, és kifejezetten döntésképesek, a kézben tarthatóságra és a fegyelmezésre külön figyelmet kell fordítani. 

És nem kell bedőlni a cuki pofájuknak, mert egy terrier napi több órás intenzív foglalkozást és kifejezetten következetes, kemény hozzáállást követel, ugyanis jellemzően nem emberközpontú, nem együttműködő, hanem önálló kutyák, hiszen a rókalyukba is egyedül kellett lemenniük.

Cifra mudi, cuki, mi? 10 óra futás után a legcukibb!!!

A juhászok

A rendkívül divatos border collie, és a napjainkban divatba jövő, szuper magyar juhászkutyák -puli, pumi, mudi- egy ideális napja úgy néz ki, hogy napkeltével kimegy a birkák közé, ahol sokszor több száz egyed mozgását kell követnie, másik fülével pedig a pásztorra figyelnie. Ezeknek télen-nyáron napi 10-12 órán át izzón égő idegsejtekre és folyamatos rohanásra van szükségük, ellenkező esetben feszültek lesznek és ideges pörgésükkel mindenkit megőrjítenek környezetükben.

Aki nem pásztor, vagy nem agilityzik, frízbízik keményen a kutyával, napi sok órában, engedje el ezeket a fajtákat. Kevés lesz hozzájuk. Cserébe komoly eredményeket lehet velük elérni modern kutyás sportokban, mivel energikusságuk és acélos szervezetük mellett emberközpontú, együttműködő fajták.

Weimari vizslababa játszík ír szetterbabával. Ők még tényleg cukik.

Az apportbajnokok

Tele a város magyar és német vizslákkal, labradorokkal, szetterekkel és retrieverekkel. Az uszkár -szerencséjére- már kiment a divatból, de azok, még a törpe is ide tartoznak. Vadászkutyák a javából. 

Ahogy nevük is mutatja, vadász mellé valók, irányított munkavégzésre, egész napos intenzív mozgásra, nagy térre, szabad levegőre szelektált állatok ezek, amelyek segítik a főnököt, óvatosan és pontosan hoznak be elejtett állatokat. Pont ez az irányított munkavégzésre, együttműködésre alkalmasság miatt olyan kiváló segítőkutyák is a labradorok és a retrieverek. Ez a nagy békesség viszont nem jelenti azt, hogy nem volnának igényeik. Főleg mozgásigényük rendkívül nagy, a sok hordó labi sem véletlen. 

Az életet velük nem lehet megúszni napi több órás, sok kilométeres séták nélkül. Mivel rendkívül együttműködők, öröm velük a munka, amit szintén igényelnek, ha nem is kilőtt fácán behozása képében, de bármilyen, gazdával közös feladatvégrehajtás, szolgálat kielégíti őket.

Simán. Gond nélkül. Hogyne. Persze. Miért ne? Kit érdekel? Igen, ezek mind önök, nyájas olvasó, szabadon ugráló Fifikkel az anyósülésen, a hátsó ülésen, a félig letekert ablakon kiszaglászva, és a vezető ölében ülve, mert olyan cuki, és mert Fifi mindig, M-I-N-D-I-G az ölükben ül.

Nincs ezzel semmi baj az első vészfékezésig, vészkikerülésig, koccanásig, érdektelen anyagi károkkal járó kisebb balesetekig, amelyeket az utastérben nekilóduló kutyatest óriási állatorvosi számlává, vagy éppen érzelmi veszteséggé változtat egy pillanat alatt. Elég egy kiguruló pöttyös labda, és Fifi kicsi cuki teste az anyósülésről hatvannal vágódik az első ülés támlájának, vagy a szélvédőnek, ahol szétloccsan a koponyája, eltörik a nyaka, vagy a szélvédőt kirobbantva placcsan a betonra a pöttyös labda mellé, amit már csak az örök vadászmezőkön kergethet.

A 60 kilométer órával az ülés mélyéről a szélvédőnek csapódás olyan egy közepes méretű kutyának, mintha 14 méterről -majdnem 4. emelet- dobnánk le. 

Durva, mi?  

Persze, durva, a biztonsági öv és a gyerekülés sem véletlenül kötelező, nem puszta szívatás, mint a harmincas táblánál kihelyezett traffipax.

Autót még egy német juhász sem tud vezetni

Az autóban nem lerögzített és súlyos tárgyak és élőlények -akár kutyák, macskák, tehenek és kisgyerekek- ráadásul a sofőr ellenségeivé is válhatnak, hiszen egy balesetben nekilódulva nem csak saját magukat, de a sofőrt is akaratlanul összeverhetik, amivel akár a baleset kimenetelét is rossz irányba befolyásolják, hiszen ki akar egy vészkikerülés után rossz helyre bevágódva egy pánikoló és sérült labradorral az ölében korrigálni, ellenkormányozni, vagy hívni KITT-et?

A balesetben nekilóduló kutya és a kinyíló légzsákok szintén konfliktusba kerülhetnek, amiből mindenképpen a kutya fog rosszul kijönni.

Biztonsági öv?

Az autóban megtalálható biztonsági övet akkor engedjük el, ügyes próbálkozás, de azt az emberi faj kiátlagolt példányára találták ki, a kutya csöppet másként fest, még akkor is, ha egy azonos méretű egyed. Egy így bekötött kutya talán rögzül a baleset alatt, cserébe a megfeszülő öv a lehető legrosszabb helyeken fogja rögzíteni, amibe a kutya belepusztulhat. Akinek volt már balesete, tudja, még emberen is milyen komoly zúzódásokat okoz az öv feszítése.

Biztonsági öv kutyáknak

A hámhoz rögzíthető kézségek szintén azzal a hátránnyal indulnak versenybe, hogy biztosan jó helyen rántják meg a kutyát? Ha egyáltalán megrántják, mert a linken és a videón is megtekinthető termékteszten egyetlen, kutyák számára kifejlesztett biztonsági öv nem bukott meg. A többi elszakadt, vagy kinyírta a kutyát rossz helyen rögzítve azt.

De akkor hol utazzon a kutya?

Az ülésen, szabadon inkább ne. Fegyelmezett kutya ülés lábánál, pláne ha ül valaki az ülésen és tud rá figyelni, egy kicsit jobb. Kombikban, 3 és 5-ajtós autókban van elkülöníthető, akár ráccsal védett csomagtartó, az még eggyel jobb, mint az első ülésről kitekingetni a szélbe.

A legjobb megoldás viszont a rögzített, zárt ajtajú ketrec, vagy kutyaszállító doboz, -ami nem áll az esetleg kinyíló légzsákok útjába- és amit egy nagyon divatos és teljesen szükségtelen hám áráért simán meg tudnak vásárolni, és akár ki is bélelhetik. Így a kutya egy balesetben is nagyobb biztonságban lesz, és vezetés közben sem fog zavarni, mert éppen meglátott egy pókot a fejünk felett.

Hülyén mindenki választott már épp elég pasit, nőt, autót és lakhelyet is. Ezek a tévedésel viszont pillanatok alatt korrigálhatók, a pasit el lehet hagyni, a kocsit el lehet adni, a lakásból el lehet költözni. Fájhat, fáj is, lehet bonyolult, drámai, nehéz, és anyagilag is óriási bukta, de akkor is ki lehet belőle mászni, és fél-egy év múlva mintha mi sem történt volna, úgy élhetünk egy jobb választással, vagy ha nem tanulunk, egy ugyanolyan rosszal.

A rosszul kiválasztott kutya viszont egy felelős embernek akár 10-15 évig a nyakán marad. Nem lehet elhagyni, kidobni, elaltatni, ezt a cselekedetet a társadalom még jobban elítéli, mint amikor valaki a családját hagyja el egy újért, hiszen a kutyával való kapcsolatban egy felelős, egy játékos van, és az a gazda, aki rosszul döntött, és most gyáva viselni a következményeket. Ezért elvileg sokkal komolyabban kellene venni a kérdést, mint akár egy partner, vagy egy milliós gépjármű esetében, ehhez képest kiskutyaválasztásnál értelmes emberek is a legvakabb vakszerencsére bízzák magukat.

Igen, tudjuk, volt aki szerencsével járt a legfelelőtlenebb döntés közepén is, de van olyan is, aki ezerszer át tud menni a piros lámpán bringával karcolás nélkül. Ennek a valószínűsége a karmára tartozik, nem a kutyasulira.

AVVAVAVVVVVVVVVV

A kiskutya nem választ ki senkit

Jaj, sajnáljuk, de az van, hogy az a cukkermukker, amelyik odament a lábunkhoz elsőre, az mindenkinek a lábához odamegy. Ettől még pont lehet frankó egyed, hiszen érdeklődő és nyitott, de ahogy nincsen Mikulás, úgy a kutyák sem választanak vezért, gazdát, társat, legfeljebb a mesékben. Sem az alomból, sem az Illatos úton, még a pampákon sem csinálnak ilyesmit. Érdeklődnek és kíváncsiak, ennyi. Lépjetek túl ezen a romantikus gondolaton, és nézzétek meg azokat a kutyákat is, amelyek éppen abban a pillanatban nem figyeltek oda, de két perc múlva sokkal jobban érdeklődnek. Lehet, hogy köztük van az igazi.

A szín és a szépség rossz tanácsadó

Mert ez tetszett. Mert olyan édes. Ez volt a legszebb. És lám tele van a Kárpát-medence huskykkal, malamutokkal, szamojéd spiccekkel, akitákkal és ki tudja még milyen, gyönyörűséges, de teljesen kontextuson kívüli élőlényekkel.

Ahogy ellen kell állni egy szép, de céljainknak nem megfelelő fajta vonzerejének, úgy a kölykök között se a szépség döntsön. Pláne ne a szín. Persze lehet gyönyörű színe egy tökéletes, céljainknak megfelelő állatnak, de aki alaposan akar választani, jobb, ha színvak. És az is jobb, ha nem lát aranyos pöttyöket, foltokat, hülye jegyeket, amikbe beleszeret és ezért elhozza a legnyomibb egyedet az alomból.

De akkor hogyan lehet nem hülyén csinálni?

A szokásos kérdés, Mire kell az a kutya? feltevése és megválaszolása után a kérdésre adott válasznak megfelelő fajta tenyészetében a szülők megtekintésével kell kezdeni (ez kóborkutya esetében nem fog összejönni, de senki se mondta, hogy az örökbefogadás könnyű) Ha a szülők olyan tulajdonságokkal rendelkeznek, amik tetszenek, amelyekkel szeretnénk együtt élni, hovatovább a szülő is kéne otthonra, jó úton haladunk.

Egy felelős, jó tenyésztő nem zárkózik el az alom többszöri meglátogatásától, ami szintén fontos lépcső a kölykök megsimeréséhez. Érdemes a tenyésztőt is figyelni, mennyit foglalkoznak a kölykökkel, mennyire szocializálják őket már a korai időszakban, egy családi kutyánál ez különösen fontos lehet.

Egy éles munkakutya, sportkutya kiválasztásánál mások a szempontok, ezeket az egyedeket jellemzően kamaszkorban választják ki, amikor a kialakuló tulajdonságok már nagyobb valószínűséggel meg is maradnak, de egy érdeklődő, motivált, nyitott és barátságosnak mutatkozó kölyök jó kiindulópont lehet mindenkinek.

A megfelelő kölyök kiválasztására léteznek módszerek, tesztek ( a linken például a közismert Volhard), de ezek kivitelezését kezdő kutyatartóknak nem feltétlenül ajánljuk, egy rossz mozdulat, félreértelmezett lépés rossz döntéshez vezethet. Ettől függetlenül érdemes ezeket megismerni és a kialakult kép a tudatában állni a kiskutyakupac fölé.

Hallgass az ösztöneidre! A jókra! A szívedre!

Ott a kis blue merle kutyus a sarokban, passzív, nem érdekődik, közeledésre, zajra bepisil, sír, remeg, játék nem érdeki, felvételre lefagy. De blue merle. Mindig blue merlét akartál.

Miközben vágyakozva nézed a kis semmirevaló blue merlét, egy közönséges, fekete-fehér kölyök ott provokál a lábadnál, játszik veled, a többi kölyökkel, az elhajított játékára rögtön mozdul, állja a tapsot és állja gyerekeid kevésbé kontrollált mozdulatait is.

Ilyenkor kell nagyon erősnek lenni, elnyomni a védelmező és páncélos lovag ösztöneinket és nem megmenteni a szerencsétlen, de blue merle kisállatot. Ezek a kompenzációk nem vezetnek jóra az állatvilágban, a láthatólag ideggyenge egyed sokkal kevesebb örömet, és annál több fejfájást fog okozni. Akinek ez a keresztje, szeretne szenvedni, vezekelni, ám legyen, hozza csak el a kis vesztest, lehet szerencséje is vele, és hozzáértő kézben akár élhető kutya lehet belőle, de átlagos kutyatartónak nem ajánlott prodzsekt.

Ilyen esetben jobb keresni egy másik blue merlét, vagy fogni a vagány kis fekete-fehér kutyát. Mert bár nem sokra garancia a kölyökkori viselkedés, de így legalább felelős és körültekintő döntést hoztok, nem pedig felületes, emberi játszmákkal terheltet.

És sohase feledjük, a legjobb, legalaposabban kiválasztott kiskutyát is el lehet rontani következetes hülyeséggel.