A pár hete felavatott szobor nemcsak az arra járók kedvence lett, hanem a kutyások, pontosabban kutyáik körében is komoly reakciókat váltott ki. A válasz szokás szerint sokkal ridegebb, mint amilyennek azt az emberek szeretnék hallani.

Vajon van nála labda? 

A kutya egy szoborban nem feltétlenül látja a kutyát

Jóóójójójójjjjjj, de aranyos a Fifi nézd, hét nem édes, hogy megszagolta a Columbo bácsi kutyájának orrát, jóóóóó, látja, hogy az is kutyi!

Jaj, Fifi nem szereti Columbo kutyáját, nézd hogy megugatja, ahogy minden kutyát, mert látja, hogy ez is kutya! Ilyen okos!

Nem feltétlenül. A szoborra leadott kutyareakciók kiváltó oka nem csak az, hogy a forma egy fajtársat mintáz. Ha Columbo előtt egy amorf Picasso-szobor foglalna helyet, kiskutyáink -vérmérséklettől függően- megnéznék, megszagolnák, megugatnák, megijednének tőle, vagy csak lepisilnék.

A kutya ugyanis jellemzően reagál a felbukkanó tárgyakra, megszokott környezetének változásaira.

Mi a teendő?

Különböző érzékenységű kutyák különböző módon reagálnak a tereptárgyakra, idegenekre, szokatlan tárgyakra, hirtelen mozdulatokra. Ez lehet egy nejlonzacskó, amit visz a szél, egy esernyős ember, egy puskalövés, vagy egy utcaszintre lehozott zsánerszobor, mint amilyenek Columbóék is.

Jó idegrendszerű kutya nem készül ki Columbótól, megnézi, megszagolja, esetleg körbepisili. Ha viszont kutyánk láthatólag megijed, vagy hátrálva ugatja, nem szabad, pontosabban kínzás odarángatni, nézze már meg, ott egy másik kutyi. Annak az állatnak ugyanis az a forma, az az inger sok, amit sokkterápiával nem lehet kezelni, legfeljebb kitartó munkával. Ezek az egyedek valószínűleg ugyanígy regálnak esernyős emberre, felboruló kukákra is.

Önbizalmuk növelésére például jó eszköz az örző-védő foglalkozás, amelyről utóbbi cikkünkben írtunk részletesen.