ne munyizd

Rengeteg gazda meséli, simán elveszik a kutyájuk elől annak ételét. Sok másik viszont éppen arról számol be, a Fifit jobb meg se közelíteni vacsora közben, mert morog, sőt, odakap, pedig Fifi nem egy félvadon tartott őrkomondor, hanem szétmunyizott öleb. A lényeg: mindkettővel baj van. Pontosabban mindkét gazdával baj van.

Ételét odaadó Fifi és gazdája

Fifi odaadja az ételt. Nyilván odaadja. Ahogy odaadja a pasink, a csajunk, a gyerekünk és a haverjaink is megosztják velünk a szendvicsüket, hacsak nem rettenetesen gázos a viszony.

De ember, normális vagy? Ennyire ráérsz? Miért is veszed el az ételt, amit aztán visszaraksz kicsit félve, mert semmi másról nem szól a mutatványod, mint bizonytalanságból fakadó erőfitogtatásról?

Az akció értelme maga a nagy nulla, a kutya számára teljesen érdektelen, legfeljebb fölösleges szívózás, ahogy toszogatják a vacsoráját. A gazda se nyer vele semmit, ugyanis ez a gyakorlat nem egyenlő az élelemről tiltással, amire az ételüket fizikai behatásra -magyarul: fogom, és elveszem- gond nélkül elengedő kutyák nem feltétlenül képesek.

Sőt, a két dolog egyáltalán nem függ össze, hiszen egy kifejezetten ösztöngyenge, teljesen neveletlen kutya is odaadhatja az ételt úgy, ahogy a képzett munkakutya adja oda, utóbbi viszont egészen biztosan tiltható is az ételről, míg előbbi, hát, inkább nem. Hiszen míg az étel önkéntes átengedése lehet vérmérsékleti adottság,   -nem véletlenül szerepel segítőkutyák vérmérséklettesztjénél is a gyakorlat- amivel csak egy hülye villog, hiszen értéke annyi, mintha az enyém lenne a legszebb kutya a városban, úgy a tiltás már munka és kutya-gazda kapcsolat eredménye. Ha pedig rendelkezünk utóbbival, akkor a legritkább esetben van időnk és energiánk értelmetlen feladatokra.

Ha már akkora legény a gazda, tegyen le egy kívánatos falatot -ne a kutya tányérjában a vacsoráját- és a ráközelítő kutyát tiltsa le róla egy szóval. Majd tegye el az ételt, azt a kutya nem kapja meg. Ez már nem fölösleges szívózás, hanem a kutya számára is világos, bunkó erőfitogtatás.

Már ha van mit eltenni, ugye. Ha nincs, akkor ott kapcsolat se sok van, csak egy kedves és jóindulatú kutyus, akitől el lehet venni a vacsit.

Fifi nem adja oda az ételt

Haha, mennyire vicces a nyolchetes Rex, nézd már, eszik, hozzáérek, morog. Haha, nézd csak, morgásgomb, haha.

Így kezdődik egy etetési időben folyamatosan morgó, sokszor méteres ívben megközelíthetetlen kutya karrierje. Hülyeségek megtanításával, ami a kis szőrgombócnál még vicces, aztán a negyvenkilós német juhásznál inkább veszélyes. A helyzet ennél még sokkal durvább is lehet, a kutya akár szobákat foglalhat le magának, a lakást teleszórhatja érinthetetlen csontokkal és az egész család életét tönkreteheti.

Idáig csakis kitartó félreneveléssel lehet eljutni, aminek javítását nem az ételre morgó kutya elgyepálásával, hanem teljes kutyatartási koncepciónk átgondolásával és új alapokra helyezésével lehet megkezdeni.

Arról már volt szó, hogyan etesse kutyáját a gazda. De mi legyen azokkal kedves idegenekkel, akik kérdezés nélkül tennék ugyanezt étteremben, utcán, vagy akár a kutya és a gazda saját otthonában? Ugyanis a kedves idegen akár meg is ölheti a kutyát. Vagy az ő kezét harapják le.

A pizza egy exkóborkutyának igazi csemege

A talált -idegen által felkínált, szájba tuszkolt- élelem megtagadására kevés kutya van felkészítve, ezekkel a példányokkal a kedves idegen nagyon nagy valószínűséggel találkozik, vagy ha igen, nem fog a megközelítésen gondolkozni, nemhogy a szájukhoz közelítse a kezét.

Maradnak a többiek, amelyek között akár komolyan képzett kutyák is lehetnek, falattal motivált tanulásban résztvevők, olyan - kutya számára kiegyensúlyozottságot jelentő- rendszerben élők, ahova nem férnek be a dugifalatok, és ezeket a gazda betartja, és betartatja mindenki mással is aki a kutyájával szeretne kapcsolatba lépni. Ilyenkor egy sunyiban betolt falat "csak" illetlenség, nem dráma.

Ami dráma, az a rendszeres mutyimunyi

A mutyimunyizó az a kedves szomszéd, barátnő, anya, nagymama, kisöcsi, aki egy képzés alatt álló, vagy a gazdája elképzelései szerint tartott, nem össze-vissza etetett állatot rendszeresen és titokban etetget, MERT SZEGÉNY KUTYA ÉHES, NÉZD MEG, HOGY NÉZ!!!

A kutya mindig éhes. Legalábbis egy normális ösztönökkel rendelkező kutya biztosan az. Ha a többszöri figyelmeztetésre -szomszédnak nyugodtan hazudják, hogy allergiás, csak spéci tápot ehet- is folytatják a titokban etetést -jellemző még a nézd meg, engem jobban szeret, mert én adok neki falatot szöveg is az érzelmi zsaroló mutyimunyizókra- akkor a gazda gondolja át életét, társas kapcsolatait. Lehet, hogy mindenhol hülyére veszik őt a mutyimunyizók, és ideje lenne bizonyítani érettségét, vagy költözzön el, ami végülis egyfajta érettség-bizonyítás.

A még nagyobb dráma, az ételallergiás kutya

Mert vannak ételallergiás kutyák is. Például csirkére. Vagy gabonafélékre. Vagy tejtermékekre, és akkor csak a legjellemzőbbeket említettük. Ilyen esetekben a jópofa kedves idegennek a titokban megetetett kutya jó esetben több napos eszeveszett vakaródzást, szőrhullást, gyógyszeres kezelést, rossz esetben elhullást köszönhet. Jól hangzik, ugye? 

A Darwin-díjas dráma

És vannak az idegen kutyák, amelyek a kedves idegen szempontjából minden kutya mínusz a sajátja. Ezeknek a reakcióit, pláne amikor egy idegen a szájukhoz nyúl, mindezt idegen helyen, étteremben, parkban, utcán kutyakiképzéssel foglalkozó szakemberek sem tudják megítélni, a kedves idegen honnan tudná? És akkor jön a vérző ujj, kar, rossz esetben egy letépett arc, és még a kutya lesz a hibás.