A kutyánk nem rohanhat elöl séta közben, nem léphet be előttünk az ajtón, az egónkat mégis mindig a mögé kell utasítanunk. Kezdő kutyásként ez különösen igaz.

Kezdő, igen, ugyanis nem születünk kutyásnak

Azért nem, amiért minden tudásért meg kell dolgozni. Nem tudunk bringázni, motorozni, nem értünk az atomfizikához, a baletthoz, a rúdtánchoz, és az újságíráshoz sem. De ha érdekel, és van elég kitartásunk, szorgalmunk, pláne tehetségünk, akkor ezeket mind elsajátíthatjuk, kitartásunknak, szorgalmunknak, és tehetségünknek megfelelő szinten.

Bringázni szinte mindenki megtanulhat, de kerékpárversenyzők már kevesen lesznek. Ez a kutyás sportokra is igaz, ahogy az is, hogy kénytelenek vagyunk tisztelni a fizika törvényeit és amíg megtanulunk bringázni, hallgatnunk kell apura, aki a seprűnyelet fogja. Ha fittyet hányunk akárcsak egyikre, akkor pofára esés lesz a vége.

A pofára esés után ott lehet hagyni az egészet a francba, vagy visszaszállni, de ha alázat híján egónk ismét a tudásunk elé kerül, megint pofára fogunk esni. Persze lehetnek olyan forradalmi gondolatai valakinek, hogy a gravitáció nem létezik, vagy azt is mondhatja, lejtőn nem is gyorsul fel a bringa, de ő pofára fog esni.

Addig fog pofára esni, amíg nem érti meg a szabályokat, nem tartja be őket, és így szerezve rutint majd elkezdheti tágítani a határokat.

És itt még nincs vége.

Az első vagány bmx-es trükk elsajátítása sem fog menni alázat nélkül. A második, és a harmadik sem. Sőt, ha a trükköt szénné görcsölve akarjuk bevinni, megcsinálni, akkor nem lesz az igazi. És amikor az ezredik, rólunk elnevezett trükk után hatalmas arccal úgy döntünk, ma megmutatjuk azt, amit még senkinek sem sikerült, még akkor is simán pofára eshetünk, a Youtube tele van ilyen videókkal. Kutyával is pont így esünk-kelünk, csak nincs tele a Facebook behívhatatlan kutyájuk után kiabáló gazdákról forgatott vicces fail-videókkal. Pedig ők éppen úgy elestek.

Ha pedig az eddig senkinek sem sikerült triplán csavart szaltót akkor akarjuk bemutatni egy autópálya közepén, amikor még a bicajozás is alig-alig megy, hát abból ismét pofára esés lesz.
A pofára esés esélyét az is növeli, ha éppen figyelmetlenek vagyunk, mert baj van, mert eltört a mécses, mert szar az élet, mert senki se szeret, vagy aki szeret, az idegesít, vagy nincs munka, kevés a pénz, lepattogzott a körömlakk. Az agy ezen csörög-zörög, és nem veszi észre a láncba akadó, elszabaduló nadrágszárat, és ismét ott figyel a pofára esés.

Ahogy bringázni, kutyázni is meg lehet tanulni. De nem szabad ezt eredendő, a születés pillanatában birtokolt tudásnak gondolni, mert olyan nincs.

Pardon, elfelejtettük, van egy módja, hogy megússzuk az egészet és vígan bringázzunk egy perc gyakorlás nélkül, hatalmas egóval, nulla tudással, hiszen kapni szöges nyakörvet, szájkosarat, elektromos nyakörvet és nyugtatóinjekciókat is.

De az akkor már egy tricikli, azzal pedig még senki sem jutott messzire.