Fifi fél az állatorvostól. Fifi fél az injekciótól. Fifi nem szereti a fémasztalt. A fémasztal hideg. Fifi nem szereti, amikor az állatorvos megvizsgálja. Fifi nyilván harap, ha a bűzmirigyét nyomják ki, miért, te mit szólnál, ha a fenekednél maszekolna egy idegen?

Ha ismerős a helyzet, rossz hírünk van. Fifi viselkedése nem normális. Az a kutya, amelyik jelenetet rendez a dokinál, egyenértékű Julcsival, aki örjöng a fogorvosi székben.

Ez a normális, és nem csak olyan profi kutyák esetében, mint a szolgálati Panzer

Az állatorvos nem ellenség

Egy szép világban a kutya érdeklődve megy be a rendelőbe, az asztalon nyugodtan vár és akár kellemetlenségeket -injekció, fájdalmas területek tapogatása, bűzmirigy kinyomása, varratok kiszedése- is zokszó, hurok és durva lefogás nélkül tűr. 

Képzeljék, vannak ilyen kutyák, nem is egy. De az állatorvosok elmondásából az derül ki, hogy nagyon kevesen. Azért, mert az állatorvoshoz a kutyák nagy részét szoktatni kellene, nem pedig kizárólag rossz élményekkel kitömni őket, hiszen az még egy jó idegrendszerű egyedet is megvisel.

Jó, de mit csináljak?

Mindkét esetben -állatorvostól még nem félő kiskutya, állatorvostól már parázó állat- pozitív élményekkel kell kitömni a kutyát. Vigyék el a rendelőbe vizsgálat nélkül és ha bemegy, jutalmazzák falattal (ne ölbe véve munyizzák, simán menjenek be pórázon), majd lépjenek is le vele. Amikor az már jól megy, Fifi gond nélkül járkál a rendelőben, folytassák a munkát a vizsgálóasztalon. Felrakják, falat, leveszik, elviszik. Amikor már ez is megy, a következő vizsgálatkor legyenek nyugodtak, magabiztosak és a falattal folyamatosan jutalmazott kutyát engedjék vizsgálni.

Igen, ez macera, de ha már annyira szeretik azt a kutyát, gondolják át, miért balhézik? Mert retteg az elkövetkező tortúrától, ami az örjöngés mértékével egyenes arányosan növekszik. És önök ezt hagyják.

Nézzenek magukba is!

Ha a kutya örjöng, harap, hisztizik, hurokkal kell beadni neki egy egyszerű oltást, a gazda pedig kimenekül a vizsgálóból, nézzen magába, ki örjöng itt valójában? Ki hisztizik? Ki aggódik? Ki ideges? Ki reagálja túl a helyzetet? Ja, hogy ön? Aggódik, mert jaj, szegény kiskutya fájni fog neki? Szegény kiskutya fél? Megijed? Beteg? El fog pusztulni?

Akkor annyira ne lepődjenek meg, ha a nyárfaként reszkető, bizonytalan gazda kezei között az eleve bizonytalan, rossz élményekkel teli kutya összeomlik és elkezd ámokfutni, ordítani, vagy harapni.

Ami rossz az állatorvosnak, az aszisztensnek, a gazdának, de a legrosszabb a kutyának.